Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE

ifCÉK 75 A tárgyalás teljessége kedvéért a kis tározók körébe sorozhatjuk még azokat az évszakos tározókat is, amelyeknek méretezése tekintetében mértékadó időszakot nem feltétlenül az a, tározási év tartalmazza, mint amelyiket az éves tározó szempontjából kell figyelembe venni. Amint а IV/1. b) fejezetben említettük, ez a helyzet nagyjából a kihasználási százaléknak ama értékei (a' = 30% 70%) alatt fordulhat elő, amelyek a karakterisztikus integrálgörbe gyakorlati használhatóságának is határt szabnak. Az efajta kis évszakos tározók méretezését legcélszerűbb grafikusan elvégezni az ismertetett alapelvek szemmeltartásával. (Ha a durva hibalehetőségeket el akarjuk kerülni, akkor különösképen a téli tartós kisvízhozamok helyes meghatározására kell törekednünk.) A most tárgyalt medencék befogadóképessége egyes esetekben ugyan abszolút értelemben rendkívül nagy is lehet, mégis, lia a viszonylagos értékelést vesszük alapelvül, kis tározóknak nevezhetők, mert méretezésük szempontjából kis időtartamok mértékadóak, vagy másképen fogalmazva: a vizsgált vízfolyáson, illetve szelvényben — csupán a hidrológiai tényezőket tekintve — sokkal nagyobb vízhozamértékek hasznosítására alkalmas tározókat lehetne létesíteni. Ezeknek az ú. n. kis tározóknak a vizsgálata tulajdonképen nem tartozik szorosan kitűzött feladatom keretébe. A tárgyalás teljessége és áttekinthetősége kedvéért mégis célszerűnek látszott a fenti rövid ismertetés. V. MEGHATÁROZOTT JELLEGŰ ÉS ERŐSSÉGŰ IDŐSZAKOS EOGYASZTÁS TÁROZÓTÉRSZÜKSÉGLETE. Az időszakos fogyasztás ugyancsak lehet: 1. egyenletes, vagy 2. változó erősségű. A tározótérszükséglet meghatározása végett követendő eljárás szempontjából az időszakos fogyasztás mindkét faja úgy is felfogható, mint az állandó jellegű fogyasztásnak az a különleges esete, amelyben hosszabb-rövidebb időtartamokra a fogyasztás zérus értékre csökken le. Ha ez szabályszerűen következik be, azaz a zérusfogyasztású időtartamok analitikailag kifejezhetők, a tározótér meghatározására szolgáló fent tárgyalt módszerek minden változtatás nélkül alkalmazhatók. Legyen például éves tározóról szó, s a tározási éven belül meghatározott t

r és t

2 időpontok között a fogyasztás eloszlását jellemezze az e (t) függvény (65. ábra). Ekkor a fogyasztás tényleges értéke a t

x t

2 szakaszon a (76) képlet értelmében: tk míg a t = 0-tól a t — t

v\g, továbbá a í

2-től 2'-ig terjedő időközben: /=0. A fogyasztás integrálvonalának önként értetődően a t

2 függőlegesében kell érintenie a vízhozatamintegrált, tehát a tározó az eddig tárgyalt esetektől eltérően nem a T, hanem a korábbi t

2 időpontban ürül ki. Az ábrán látható módon tehát a medence töltését sem elégséges a vizsgált időszak t = 0 időpontjában megkezdeni, hanem már az előző év utolsó szakának Z víztömegét tározni kell. Ez a vízmennyiség feltétlenül rendelkezésre is áll, ha figyelembevesszük azt, hogy a vizsgált esztendő végére is tározódik Z vízmennyiség, jóllehet ez a legkedvezőtlenebb időszak. Még ha a megelőző év vízjárása éppen olyan kedvezőtlen volna is, mint amilyen a mértékadó tározási évé, akkor sem mutatkoznék vízhiány, mert a töltés kezdeti időpontja éppen megegyeznék az előző év ugyancsak t

2 kiürülési időpontjával, míg nedvesebb megelőző időszak esetében vízfelesleg adódik. A tározó működése tehát a 2-jelű vízszintes tengely alapulvételével követhető. Az ábrán feltüntetett esetben a t, időpont határozza meg a tározótérszükségletet.