Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 69 Ha a közepes fogyasztást itt is a legkisebb évi középvízhozam kihasználásának mértékében fejezzük ki, azaz (96) akkor: (97) Д = и q

k, Sk a fogyasztás integrálgörbéjét pedig az (98) függvény fejezi ki. г dt 61. ábra. Évszakos tározás változó erősségű fogyasztás kielégítésére. Figure 61. Seasonal storage to meet demands ol variable consumption. A tározótérszükségletet a két integrálgörbe párhuzamos érintőinek közös helye határozza meg. A tározó működésének, illetve a tározó vízgazdálkodásának grafikus ábrázolására ugyanazok a megállapítások érvényesek, mint amelyeket az egyenletes fogyasztás tárgyalásakor tettünk. A 61. ábrán vázolt esetben a tározó а В pontnak megfelelő időpontig állandóan telt állapotban van, s a vízlebocsátás egyenlő a mindenkori vízhozammal. Ettől kezdve a tározási év végén bekövetkező teljes kiürülésig a tározott vízmennyiség állandóan fogy, majd a következő esztendő árhulláma ismét megtölti a tározóteret. A fent meghatározott S térfogatú medencével olyan fogyasztókör elégíthető ki állandóan — még a legkedvezőtlenebb időszakban is —, amelynek megadott eloszlású legnagyobb közepes vízszükséglete: , V

1 fk = « qk = . Azonos jellegű fogyasztás minden f

k = « q

k középértékéhez egyértelműen hozzárendelhető egy S befogadóképesség; tehát ha ismert a természetes vízjárás és a fogyasztás eloszlása, a tározótérszükséglet kifejezhető — ugyanúgy, mint egyenletes vízkivétel esetében — a hasznosítható közepes vízhozam, vagy másképen kifejezve, a közepes