Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE ifCÉK 57 AzS — Ф (/) görbe iránytangense tehát az határérték környezetében hirtelen változik, mégpedig rc-ről тд-ге növekszik. Amint látjuk tehát az S és f közötti összefüggést ábrázoló vonal valóban nem folytonos görbe, hanem az egyenest megközelítő, törésekkél csatlakozó, laposhajlású ívekből áll. (Azért nem egyenesekből, mert a figyelembeveendő tetőpont tulaj donképen kismértékben vándorol.) Az 53. ábrán bemutatott helyzet létrejöttének az a feltétele, hogy a CD egyenes meredekebb legyen, mint az AB érintő. Ha az ábrán feltüntetett időszak előtti viszonylag szárazabb évek szakaszán ismét adódik egy olyan F tetőpont (nincs az ábrán), amely meredekebb DF egyenest határoz meg, mint amilyen az AE, akkor ismét keletkezik az S — Ф (/) vonalon egy töréspont. De ugyanilyen okoskodással határozhatók meg S értékei az A helyett az E és egyéb mélypontokból kiindulólag is, s ezek közül a legnagyobb S tározótérszükséglet a mértékadó. A fentiekből tehát az is következik, hogy a görbe minden szakaszának kialakulására egy kritikiis pontpár (a hullámvonal egy mélypontja és egy tetőpontja) mértékadó. Ha például az 53. ábrán feltüntetett i + 3 évéhez hasonlóan nagy öblözete az n év közül egyiknek sem volna, akkor az üzem vízmennyiség f — /1-2 értékéig CA a mértékadó pontpár. (Szabatosabban kifejezve itt tulajdonképen nem pontok értendők, hanem szűkebb környezetük, mert hiszen а С és az A helyek közelében az érintési pontok az / iránytangenstől függően kissé vándorolnak. Éppen ezért a mértékadó pontok fix megjelölése egy éven belüli vizsgálatnál már pongyolaság volna, mert hiszen ez esetben az S értékének változását viszonylag jobban befolyásolja a kritikus pontpár vándorlása.) Az / г_ 2 üzemvízmennyiségtől /2-3-ig — párhuzamos FD-ve 1 — psdig a DA pontpár mértékadó. Ezeken a szakaszokon belül a (71) dS Ц iránytangens keveset változik. Az S = Ф (/) görbe érintőjének iránytangense idő-dimenziójú mennyiség, amely a vizsgált / üzemvízmennyiséghez tartozó tározótérszükséglet tekintetében mértékadó, és a kritikus pontok távolságát, illetve a megfelelő időpontok időközét jelenti. A kritikus időköz pedig önként értetődően az az időtartam, amely alatt a teljesen megtelt tározótér kiürül. Végül még vizsgáljuk meg a tározótérfogat meghatározására javasolt fenti, szakaszosan érvényesnek tekintett, törvényszerűségek összefüggését. Amint már említettük, ugyanabban az éghajlati övezetben fekvő vízgyűjtőkön még különböző geológiai és domborzati felépítés esetében is feltételezhető, hogy a különböző mértékben csapadékos évcsoportok átlagos vízhozamának viszonyszáma eléggé megegyezik. Ha tehát a másodrendű tényezőket figyelmen kívül hagyjuk, a teljes kiegyenlítésü, vagy hozzá közelálló tározó befogadóképessége csupán a vízgyűjtőterület nagyságától és az átlagos csapadékmagasságtól függ, illetve velük nagyjából egyenesen arányos. E két tényező pedig az átlagos középvizhozamban jut kifejezésre, mivel T ahol « az évcsoport átlagos lefolyási tényezője, h pedig az ugyanerre az időre vonatkozó átlagos csapadékmagasság. A fentiekből tovább az következik, hogy a tározótérszükségletet kifejező függvénynek az (72) « = *(/) = >,„/ lineáris alakot kell öltenie, amelyben tj 0 egy meghatározott éghajlatú vidéket jellemző
