Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

32 MOSON'YI EMIL Számítsuk ki a fentiek szerint a Visó petrovabisztrai és a Tisza tokaji szelvényéhez tartozó <f tényezőt. 1. A Visó petrovabisztrai vízgyűjtőterületének kereken 25%-a a Vasérvölgy vízzáró jellegű területe. Minthogy egyrészt a (42) értelmében фд = 0-751 ós a (43) szerint 'tg = 0-597, másrészt pedig a részterületek vízszállítása majdnem azonosnak vehető (lásd a 3. ábrát), az eredő-tényező egyszerűen a (45) képletből számítható: 0-25 . 0-751 + 0-75 . 0-597 <f = = 0-636 1-00 2. A Tisza tokaji szelvénye esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet. A vízgyűjtőterületek szétválasztása meglehetősen nehéz és aprólékos feladat lenne. De ha megelégszünk a becslésszerű közelítésből nyert eredménnyel, a tokaji 49.000 km

2 kiterjedésű vízgyűjtőnek mintegy 60%-át tekinthetjük vízzárónak, 40%-át pedig félig áteresztő jellegűnek. A Kárpátmedence csapadéktérképe szerint (3. ábra) a vízzáró vízgyűjtőrész átlagos csapadékmagassága 750 mm-re, a félig áteresztő részé pedig 1100 mm-re tehető. A (42) és (43) összefüggésből számított Фд = 0-610 és 'I

ß = 0-429 értékeket alapulvéve, az interpolálást a (45") szerint végezzük: 0-610 . 0-60 . 750 + 0-429 . 0-40 . 1100 <f = — = 0-520 . 0-60 . 750 + 0-40 . 1100 A cp tényező а VII. táblázatban elég sűrűn megadott értékek közötti lineáris interpolálással is kielégítő pontossággal meghatározható. A már ismertetett 23—35. ábrán a (42), (43) és (44) összefüggések alapján számított cp érték felhasználásával meghatározott karakterisztikus intsgrálgörbék is fel vannak tüntetve. E görbék pontjainak felrakása, vagy a (34) összefüggés értelmçben a vízszintes tengelytől, vagy a (32) szerint a vízfogyasztás emelkedő egyenesétől történhetik. A tározótérszükségletet a (37') egyenlet a közepes vízfogyasztás, clZcLZ 3>Z évi középvízhozam függvényében fejezi ki. Ha ebbe az összefüggésbe a = 1 értéket helyettesítjük, akkor ma, = 8' = 19-55 cp ; mivel pedig cp értéke a félig áteresztő vízgyűjtőn a vízgyűjtőterületeknek a tározás tekintetében szóbajöhető méretei esetében nagyjából 0-8 és 0-6 között változik, S' = 15-7—11-7 hm

3. Tehát a félig áteresztő vízgyűjtőkön a mértékadó tározási év középvízhozamának minden 1 m

3/sec-nyi értékére kereken 12—16 millió m

3 befogadóképességű tározóteret kell biztosítani akkor, ha legfeljebb ennek a középvízhozamnak egyenletes és állandó lebocsátásáról akarunk gondoskodni. A fenti határok között 8' közepes értéke 14-0 hm

3, s így nagyságrendi tájékoztatásul megjegyezhető az, hogy a kárpátaljai területen az éves tározó létesítése érdekében a legkisebb évi középvízhozam m

z\sec-ban kifejezett minden egységére átlagosan 14 millió rn

3 tározóteret kell számítani. Az eredmények gyakorlati alkalmazása. Végül felmerül az a kérdés, hogy miként lehet a fenti eredményeket hasznosítani, illetve a megállapított összefüggésekből a gyakorlati tervezés számára értékes megállapításokat tenni? A tározók hidrológiai méretezésével kapcsolatosan jelenleg még rendszerint az a helyzet, hogy a vizsgált vízgyűjtőterületen vagy közvetlen szomszédságában csak csapadékadatok állnak a tervező rendelkezésére, viszont vízállásadatok, továbbá vízhozammérések egyáltalán nem, vagy csak olyan szórványosan, hogy a tározás tekintetében mértékadó esztendők vízhozamainak idősora és ennek alapján a szükséges tározótér kellő biztonsággal nem