Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - VII. Szakirodalom

NOWAK: KOZSEMÛVEK 237 szétosztása tekintetében szántóföldi öntözésnél elsősorban a körforgó távszórók jönnek számításba. Kisebb kertöntözéseknél a különböző sugárcsöveket (Flachstrahldüsen) is alkalmazzák. Szennyvízfelhasználásnál a csövekből történő vízadagolást is használják. Az újabb készülékek hatósugara eléri a 120 m-t, de a szél nagyon kedvezőtlen hatása miatt a gyakorlati permetezéseknél általában beérik 30 — 40 m-es szórókkal, ami jobban megfelel (20 — 55 m

3/óra). 5. A tervezés főkérdése: a költségek. A berendezési költség hektáronkint a) mozgatható berendezéseknél 150 — 400 silling; b) vegyes (részben mozgatható) berendezéseknél 300 — 700 silling; с) stabil berendezéseknél 1000 silling körül van. Az üzemi költség az anyagáraktól és a munkabérektől függ. Nagy üzemeknél az áramköltség döntő fontosságú. Lehető csökkentése kívánatos díjszabási kedvezmények vagy éjtszakai áram intézményes biztosításával. 1938-ban egy köbméter víz permetezésére a berendezés költsége 10—20, az üzemi költség 5—15 garas között ingadozott. 6. Ezekből az adatokból, a vízmennyiséget figyelembe véve, állapíthatjuk meg a jövedelmezőséget. Száraz vidékeken a permetezés jövedelmező volta vitathatatlan. Egyébként azonban helytelen a száraz évek kedvező gazdasági eredményeire hivatkozni, ahogyan üzleti nyomtatványokban teszik. Meg kell vizsgálni 1. mind a száraz, mind a nedves évek eredményeit; 2. az öntözés hatását a termés minőségére, és 3. az átlagos többlettermést kell szembeállítani az összes üzemi költségekkel. Ezekre nézve rendezni és feldolgozni kellene a meglévő sok-sok adatot, és azokat a gyakorlati élet rendelkezésére kellene adni. A szerző befejezésül megemlíti, hogy az eddigi berendezések nagyrészét magánosok létesítették minden állami segítség nélkül, és ezért az adatokat is magángazdasági szempontból kell megítélni. Azonban a jövőben a parasztgazdaságok permetezésére és a közérdeket szolgáló társulati üzemekre is számítani lehet, mert a permetezööntözés a talajjavítások terén különösen a városi szennyvizek értékesítésénél — jelentékeny szerepre hivatott. Trümmer Árpád. Nowak Herman: Élő rőzsemüvek. (Lebende Verbauung.) Megjelent az /. Oesterreichischer KuUxirbauämtertag с. műben. A szövetségi mezőgazdasági és erdészeti minisztérium kiadása. Bécs, 1046. — 153—159. lap, 3 ábrával. D. C. 627.41 + 624.137 A kopárosodó, vízmosásos és suvadásos területeken készülő élősövények (rőzsemüvek) a tájkép zöldítésén kívül a víz ereje ellen is védelmet jelentenek. A fenti célból először Demontzey alkalmazott Dél-Franciaországban 1850 körül fásításokat. Ausztriában Stiny után főkép Stellwag-Carion, a bécsi növénykísérleti intézet mérnöke kereste a különböző talaj és éghajlati adottságoknak megfelelő növényféleségeket, amelyek a kívánt cél elérésére gyors és kedvező eredményeket adnak. Kutatásainak eredményeit Keller ültette át a gyakorlatba a stájerországi Emis-szabályozás során. Az élő növényzet alkalmazásának módjai: 1. egyes fák és bokrok ültetése, amelyek meggyökeresedve megkötik a felső laza földréteget. 2. Különböző fonott szerkezetek, amelyek eleinte mechanikai, de aztán biológiai védelmet nyújtanak a talajnak. Itt számbajöhetnek a sövényfonás, a karózott rőzsehenger, a rőzseborítással kiegészített kőburkolat, a sövényfalak, az iszapoló rőzsekeresztgátak, a rácsszerű sövényfonás stb. Mindezeknél legjobban bevált faanyag a fűz. A jó fűz hosszú vesszőt és karcsú gallyakat ad, és hamar ver gyökeret. A 300-féle fűzfajtát az építés szempontjából két csoportba oszthatjuk. Az első csoport a völgyfenék nedvesebb, humuszos talajaira alkalmas, a második csoportba tartoznak a száraz, kavicsos talajnemekre használhatók. Folyószabályozásoknál és suvadások megkötésére a kenderfűz (Salix viminalis) jól bevált. Különösen a S. viminalis Kelleriana, riparia és belgiae. Az igényesebb nemesfűzek nem mindig felelnek meg. A második csoportban a vadon sokfelé termő bíborfűz (Salix purpurea) érdemel említést. Fonásra kevésbbé alkalmas, mert rügyei gyengék, de karóanyagnak kitűnő. Értékes a szürkefűz (Salix incana). Sötétszínű változata évenkint 1 — 2 méteres hajtásokat növel, amelyek jól fonhatok, használatuk azonban márciusmájusra korlátozott.