Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

MAGYARORSZÁG VÍZVISZONYAINAK RENDEZÉSE 209 Jeteken fordulnak elő. Egyrészt lecsapol ássál, másrészt ] Kidig öntözéssel előzhetők meg. Mindkettőre megvan a lehetőség és a mód, egyrészt a Hortobágy tájegységén létesült lecsapolóhálózatba való bekapcsolással, másrészt pedig a már épülő öntözőmúvek befejezése révén. Különleges hangsúllyal kell reámutatnom, hogy a debreceni löszhát tájegységén a tervezett öntözéssel igen nagy eredményeket lehet majd biztosítani, mind a kitűnő minőségű talajokon, mind a sekélvtermőrétegűeken és a szikeseken is. A debreceni löszhát tájegysége vízrendezési szempontból tehát az öntöző- és 1»)vízlevezető művek egységes és összehangolt megépítését követeli meg. Ha ez megvalósult, a tájegység mezőgazdasági kultúrája a legmagasabb fokra lesz emelhető, amit a táj közepét észak-déli irányban átszelő hajózható csatorna a szállítási viszonyok nagyfokú megjavításával még lényegesen f lő fog segíteni. 3, A Hortobágy. Éghajlat. A Hortobágy tájegységének a tenyészidő alatti hőmennyiségét dr. Berényi Dénes 30 év meteorológiai megfigyelései alapján 3350—3450, középértékben 3400 C°-ra teszi. Az ugyanezen időszak alatt 75 % biztonsággal leeső csapadékmennyiség átlag 275, az ősz—tavasz közötti 220 mm. Talajviszonyok. A Hortobágy talajainál általánosságban megállapítható, hogy minőségük ugyanabban a földrajzi szélességben a tengerszint feletti magasság szerint változik. A legmagasabban fekvő talajok felszínileg jóminőségű — a debreceni löszhát talajaihoz hasonló —, barna televényes vályogok, altalajukban azonban, már közel a felszínhez, a különböző vastagságú szikes t lajréteg mindig megtalálható. Ezek a legmagasabban fekvő talajok tehát sekély termőiétegfíek és így, bár vízvezetőképességük a felszínben jó, vízbefogadóképességük a felszíni réteg vastagságától függően változó mértékben ugyan, de kicsi. A valamivel alacsonyabban fekvő talajok már szikesek, de kultúrnövények termesztésére, a növénytermesztésre hasznosítható réteg vastagságától függően, többékevésbbé alkalmasak. A még alacsonyabban fekvők már csak feltételesen alkalmasak mezőgazdasági hasznosításra, míg az ez alattiak növénytermesztésre legnagyobbrészt teljesen alkalmatlanok. A legmélyebben fekvő régi vízfolyások és mocsarak helyén viszont sokszor réti agyagszerű hordaléktalajokat találunk. A szikes talajok rétegvastagsága a Hortobágy tájegységén legnagyobbrészt 100— 120 cm, lielyenkint azonban a legrosszabb minőségű területeken eléri a 7—8 m-t is. A vízrendezés feladatai és jelentősége. Mivel a szikesek vízvezetőképessége rendkívül kedvezőtlen, a reájuk hulló csapadék legnagyobb része elfolyik róluk. Ennek folytán az összegyülendő belvizek legnagyobb része a szikesekről származik. Az elfolyási veszteségeket előreláthatólag sáneolással nagymértékben csökkenteni lehetne, s ez a tevékenység a talajok javítását is elősegítené. A Hortobágy tájegységén az altalajvizek elhelyezkedése és minősége szintén rendkívül különböző. Mélységük nagy általánosságban 2 és 8 m között változik, és minőségük csak olyan helyeken jó, — nem sós —, ahol nem álló, hanem mozgó állapotban vannak. A stagnáló sós altalajvizek lencseszerűen, foltonkint találhatók. A Hortobágy tájegységének mezőgazdasági hasznosíthatósága feltétlenül megkívánja a vízfölöslegek leggondosabb elvezetésével kapcsolatos öntözést. Ezt a Hortobágy mátai és borsoslaposi területein üzemben lévő öntözési kísérleti telepek a legnagyobb mértékben igazolják. Az öntözés azonkívül az eddigi megfigyelések szerint a szikes talajokat javítja is. A Hortobágy nélkülözhetetlen vízrendezési feladata tehát a fölös belvizek elvezetésével kapcsolatos öntözőművek építése. Vízgazdálkodási szempontból megfontolandónak tartom még megfelelő víztárolók építését is (pl. Nagyiván környékén). Szakszerű 14