Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

204 D

K. KREYBIG LAJOS tetszésszerinti érték az ország különböző pontjain milyen gyakorisággal fordul elő? Ezt a kérdést akkor tehetjük fel, ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy valamely növényfajta, amelynek a beéréséhez szükséges hőösszeg ismeretes, az ország különböző területein milyen százalékos biztonsággal érik be? A vizsgálatokat azonban sokkal általánosabb formában is folytathatjuk. Megkeressük minden helyen azt a hőösszeget, amely ott az évek 75%-ban előfordul. 100%-os biztonsággal úgy sem számolhatunk, de legalább úgy kell kiválasztanunk a termelendő növényfajtát, hogy igényei a kiszemelt területen legalább az évek 75%-ban kielégiiljenek. Ki kellene természetesen terjeszkednünk még az időjárásnak a tenyészidőben való ingadozására is, amit szintén hosszú időközök százalékos biztonsági értékeiben fejezhetünk ki. Berényi egyelőre a rendelkezésre álló 30—40 évi adatok alapján adja meg a 75%-os biztonsággal várható hőösszegeket, ill. csapadékmennyiségéket. Az 1. ábrán feltüntetett izotermák lehetővé teszik, hogy az országot több klímasávra osszuk és ezeken belül a különböző hőösszegeket kívánó növények és fajtáik termesztését okszerűen szervezzük és irányítsuk. Másképen állunk a csapadékmennyiségekkel. Bár alapvetően fontos, hogy a hőösszegekhez hasonlóan a csapadékmennyiségeket is valószínűségük szerint vegyük tekintetbe, érvényesülésüket csak akkor tudjuk helyesen megítélni, ha a talajok vízgazdálkodását is számításba vesszük. E tekintetben igen nagy különbségek lehetségesek. Mérési adataink szerint talajaink 150 cm mélységig 0 és 350 mm között változó csapadékmennyiséget tudnak a növények által hasznosíthatóan raktározni, tehát nyilvánvaló, hogy egy bizonyos csapadékmennyiség a különböző helyeken igen eltérő módon érvényesül. Valóban okszerű vízrendezést és növénytermesztést tervezni csak akkor tudunk, ha a fentiekben említett tényezőket megfelelően ismerjük. Miután pedig e tényezők hazánk különböző tájain különbözőképen alakulnak és a legváltozatosabban érvényesülnek, a következőkben mezőgazdasági talajtájegységeink szerint igyekszem őket abból a célból ismertetni, hogy a termelést szervező és irányító gazdának, és a tervező kultúrmérnöknek munkájukhoz objektív adatokat szolgáltassak. I. A TISZÁNTÚL TÁJEGYSÉGEINEK VÍZRENDEZÉSÉBEN ÉRVÉNYESÜLŐ TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK ÉS NÖVÉNYTEEMESZTÉSI VISZONYOK. 1. A Nyírség. Domborzati viszonyok. A Nyírség tájegysége buckás, dombos, kisebb-nagyobb, rendszertelen elhelyezésű mélyedésekkel, amelyek régebben, mint a környezetük vízgvűjtőmedencéi, nagyrészt mocsarasak voltak, de a telvízlevezető árokhálózat kiépítése titán mezőgazdasági művelés alá kerültek. Éghajlat. A Nyírség tájegységének a vegetációs időszak alatti hőmennyisége, dr. Berényi Dénes megállapítása szerint, 30 év meteorológiai adataiból számítva, 75%-os biztonsággal 3300 és 3400 C° között van, tehát középértékben 3350 C°-ra tehető. Az ugyanezen időszak alatt évente lehulló csapadék mennyisége — ugyancsak Berényi szerint —, a tájegység déli részén 275, északi részén pedig 300 mm körül mozog. Végül az ősz— tavasz közötti csapadékmennyiség átlag 230 mm. Talajadottságok és tulajdonságok. A Nyírség talajai: 1. televényben szegény, a szél által többé-kevésbbé mozgatható, 2. televényben gazdagabb szürke vagy barnás színű és 3. televényben gazdag fekete homok, továbbá 4. helyenként löszös üledékből alakult televényes vályog, végül 5. szikes talajféleségek. A vízrendezésben érvényesülő tulajdonságaik a következők: 1. A televényben szegény homoktalajok általában a buckás, dombos területeken taláhatók. Maximális vízbefogadóképességük m

3-enkint 70—100 mm csapadékmennyiségre