Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - III. Hock Károly: Vízerőink gazdaságossága

VÍZERŐ INK GAZDASÁGOSSÁGA 199 Egyik ilyen szempont az, hogy a Dunának és a Tiszának árvize egyáltalában nem esik egybe és így a vízerőművek bizonyos kisebb mértékben egymást kiegészítik. Természetesen csak abban az esetben, ha országos körvezeték van, ami azonban nemcsak a vízerőműveknek a hőerőművekkel való együttműködéséhez szükséges, hanem e nélkül is elengedhetetlen feltétele a teljesértékű energiagazdálkodásnak. Másik fontos szempont az, hogy folyami vízerőmüveknél kis vízmennyiség esetén elvileg könnyen biztosíthatunk a csúcsterhelések idejére nagyobb teljesítményt. Ha a példakép felemlített tiszai vízerőmű 500 m

3/sec-ra van kiépítve, és a száraz időjárás miatt a folyó csak 250 m

3/sec vízmennyiséget hoz, akkor is lehetséges, hogy egész nap csak 200 m

3/sec folyik át a turbinákon és a csúcsterhelés ideje alatt néhány óráig mégis a teljes 500 m

3-rel működjenek a turbinák. Ilyen módon a vízerőművek az országos energiagazdálkodásban nagyon kedvezően, és a számítottnál lényegesen gazdaságosabban használhatók fel. Ha a fentiek figyelembevételével a vízierőből való gazdaságos energiafejlesztés mennyiségét az összes elektromos energiafejlesztés 33%-ára veszem, akkor számszerű érték nyerése céljából fel kell vennem Magyarország évi elektromos energiafejlesztésének jövőbeli értékét. Fentebb már rámutattam arra, hogy minden szempont az áramfogyasztásnak várható jelentékeny növekedése mellett szól. Mivel a legóvatosabb becslés szerint is feltehető, hogy a ma 1,7 milliárd kWórás évi energiafogyasztásunk 10 éven belül eléri az évi 3 milliárd kWórát, évi 1 milliárd kWóra lenne az az energiamennyiség, amit a közelebbi jövőben vízerőművekkel úgy lehetne termelni, hogy azt teljes egészében felvehesse az együttműködő hőerőművekkel táplált országos hálózat, amely utóbbinak megvalósulását szintén feltételeznünk kell. (Ezzel szemben a készülő 10 éves energiagazdasági tervben megépítésre javasolt vízerőművek 500—600 millió kWórás évi termelése Magyarországnak a terv befejezéséig, tehát 12—13 év múlva, becslés szerint 4000 millió kWórára emelkedő energiafogyasztásának csak 15%-át jelenti.) Csupán teljesség kedvéért említem meg, hogy a folyami vízerőművek sok szempontból ellenkező tulajdonságúak, mint a völgyzárógátakkal működő telepek. A folyami vízerőműveken száraz időben kedvező az energiatermelés, a tárolással működő erőműveknél pedig ilyenkor van baj. Ez a jövőben a szomszéd államokkal bizonyíts energiacserét tesz lehetővé. Ezáltal a vízerőművek termelésének kiegyenlítettsége javulna, és a művek az összes áramtermelés 33%-ánál magasabb értékig is gazdaságosan volnának kiépíthetők. D) Összefoglalás. Az I. és II. táblázatban kimutatott számítások szerint a tiszai vízerőműveknél a műszakilag lehetséges energiatermelés 90%-a, a dunai erőműveknél pedig 100%-a gazdaságos. Felteszem, hogy pusztán az egységár alapján az ország összes műszakilag kiépíthető vízerőművének 90%-a volna gazdaságosan kiépíthető. A gazdaságos vízerőművek évi energiatermelése tehát kb. 1,35—1,8 milliárd kWó, középértékben tehát durván 1,5 milliárd kWó lehetne. Ebből a m3nnyiségből azonban legfeljebb csak a mindenkori áramtermelésnek egyharmada használható ki, mert különben a vízerőművekhez még külön hőtartalékokat is kellene építeni. Mivel mindenképen várható, hogy az ország áramtermelése rövid időn belül 3 milliárd kWó-ra emelkedik, a vízerőművek kiépítése kb. 1 milliárd kWó évi termelésig gazdaságos. A gazdasági viszonyok várható változásai miatt ennél hosszabb időre — véleményem szerint —, előretekinteni nem megokolt. Évi 1 milliárd kWó energiának vízerőből való termeléséhez összesen mintegy 5.500 m

3 eméjztőképességű Kaplan-rendszerű (vagy propeller) turbinára, kereken 170,000 kW teljesítményű elektromos gépre és a hozzájuk tartozó víziépítményekre van szükség. Mindezeknek együttes költsége mintegy 1600 millió forintra tehető. Ez az összeg nagy, de nem elérhetetlen. A most lefolyt háborúban ez az összeg Magyarország mintegy 10 napi