Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - III. Hock Károly: Vízerőink gazdaságossága

VÍZERŐINK GAZDASÁGOSSÁGA 195 tehát mondjuk 20 év múlva —, ugyanolyan lesz a munkának és a tőkének a nemzeti jövedelemből való részesedése, mint 1937-ben, nagyjából ugyanannyi lesz az elektromos termelés és az elektromos áram felhasználására törekvő igény, változatlan marad a szénnek házi tüzelésre, kémiai ós egyéb célokra való felhasználása, stb. De 20 év alatt ezek a feltételek nemcsak megváltozhatnak, hanem bizonyosan meg is fognak változni. Bármilyen gondosan számítunk tehát régi adatok alapján valamely egységárat, mindig számolnunk kell azzal, hogy értéke ténylegesen számításunktól eltérően fog alakulni, mert a közgazdaság viszonyai közben megváltoznak. Mindezek alapján azt a következtetést vonom le, hogy a messze jövőbe nyúló tervezéseknél nem elegendő az egységárakat a múlton alapuló és ma érvényes számítási módokkal kiszámítani, hanem vizsgálni kell azt is, hogy az elektromos termelés szempontjából fontos közgazdasági folyamatoknak mi lesz a jövőben bekövetkező változása. Nincs értelme tehát, hogy a mai adatokkal való egységárszámítást túlságos finomságig vezessük, mert hiszen a viszonyok bizonyosan el fognak valamilyen irányban tolódni, és ezeknek az eltolódásoknak iránya és mértéke pontosan semmiesetre sem állapítható meg. Nézzük tehát, hogy melyek azok a közgazdasági folyamatok, amelyeknek változása a jövőben a vízerőművek gazdaságosságát módosíthatja, és vizsgáljuk, hogy ezek a változások kedvezőek lesznek-e a vízerőművek építésére. Az elektromos termelés szempontjából elsősorban fontos közgazdasági változás az, hogy a szén egyrészt állandóan fogy, másrészről pedig mindinkább egyéb célokra fogják felhasználni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bizonyos számú év múlva Magyarországon még teljes kapacitással folyik a széntermelés és egy évvel később pedig már egyáltalán nem lesz szén. Ez a közgazdasági változás csak azt jelenti, hogy a jövőben előreláthatólag mélyebbről is ki kell termelni a szenet és rosszabb minőségű vagy egyéb okból drágán termelhető szenek bányászatára is át kell térni. Ez a szempont tehát azt jelenti, hogy a szén ára növekedni fog, és ha ma egy vízerőmű a hőerőművekkel szemben még nem is látszik gazdaságosnak, bizonyos idő elteltével gazdaságossá válhatik. Másik szempont a szociális fejlődésnek a hatása. Újjáépítéseink és új építéseink eredményeként azt hiszem, hogy a jövőben a munkások életszínvonala a második világháború előttihez képest is jelentősen emelkedni fog. Ez tehát azt jelenti, hogy a munkabérek a készárúk árához képest növekedni fognak. A szén bányászásához még a legkorszerűbb munkamódszerekkel is sok munkaerő szükséges, a vízerő pedig gyakorlatilag teljesen munkaerő felhasználása nélkül működik. Ezért ez az irányzat is a jövőben előtérbe fogja helyezni a vízerőműveket a hőerőművekkel szemben. Harmadik és rendkívül fontos szempont az elektromos fogyasztás változása. Ha a jövőben Magyarországon kevesebb áramot fognak fogyasztani mint most, akkor a vízerőművek közül esetleg még a leggazdaságosabbak sem épülhetnek meg, mert a hőerőművek már készen vannak. Ha azonban a jövőben a fogyasztás a mainál sokkal nagyobb lenne, akkor mindenképen újabb áramfejlesztőtelepeket kell építeni és ebben az esetben a vízerőművek kiépítésére kedvező lehetőségek lesznek. Magyarországon a második világháború előtt az összes villamos energiafejlesztés a következő módon alakult:

6 1934 971,7 millió kWó 1935 1081,6 1936 1193,4 1937 1314,4 1938 1369,6 1939 1612,6 1940 1793,8 8 Dr. Haidegger Ernő : A magyar energiagazdaság időszerű kérdései. A magyar gazdasági élet műszaki teendői című műből. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Budapest, 1942. 13*