Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről

186 DB

. MOSONYI EMIL összefüggés szolgálhat. A fenti tényező Nyeszteruk szeiint úgy adódik, hogy a kihasználható folyószakaszok energiakészletét 70%-os redukcióval, s az energiaátalakítás eredő-hatásfokát 80%-os értékkel vesszük fel. A kiépített teljesítménynek a hasznosítható átlagos vízerőkészlethez való viszonyát nevezzük a vízfolyás vagy vízrendszer kihasználtsági fokának, aminek számszerű értékeit szintén feltüntettem az V. táblázatban. A kihasználtság mértékének mérlegelésénél nem szabad szem elől tévesztenünk a történeti összefoglalás során már említett azt a szempontot, hogy ilyenértelmű megállapítás csak akkor lehet helyes, ha a kiépítés mértéke és az összehasonlításul figyelembevett elméleti vizerőkészlet ugyanarra a vízhozamra vonatkozik. Minthogy nagy általánosságban a ma működő vízerőművek az 50%-os tartósságú vízhozamhoz tartozó gépi teljesítménnyel rendelkeznek, a táblázatban foglalt adatok jó közelítő értékeknek tekinthetők. Látjuk, hogy Európa és Észak-Amerika 27, ill. 29%-os kihasználtságával feltűnően kiugrik. A táblázat utolsó sora viszont élénken szemlélteti a magyar vízerőhasznosítás elmaradottságát. Ha szem előtt tartjuk, hogy a szárazföldek összes területének és Magyarország területének aránya 132,700.000 km

2 93.000 km- - ' továbbá az egész Föld és Magyarország kisvízi elméleti vízerőkészleteinek (7'

9

5) viszonya 500 millió kWó __ i00Q 0,50 millió kWó ' akkor arra a meglepő felfedezésre jutunk, hogy Magyarország fajlagos elméleti vízerőkincse 5,45 kW/km

2, mintegy 50%-kal nagyobb a Föld vízerőkészletének átlagos fajlagos értékénél. Magyarország tehát elméleti vizerőkészlet tekintetében jobb mint közepes helyet foglal el a Föld országai, ill. kontinensei között. A táblázatot kiegészítettem még a fajlagos vizerőkészlet két értékével (kW/km

2 — kW/1000 fő). Az 1000 főre eső vizerőkészlet tekintetében már kevésbbé kedvező a helyzetünk, mert amíg Magyarországot csak kb. 56 kW/1000 fő jellemzi, addig a Föld átlaga 230, Európáé 104, Svájcé pedig mintegy 1000 kW/1000 fő. Befejezésül rá kell mutatnom arra, hogy a 4. fejezetben megadott vízerőprogrammal kapcsolatban még igen alapos és széleskörű vízrajzi adatgyűjtést, számos mérést, hidrológiai és hidraulikai tanulmányt, geológiai és talajmechanikai kutatásokat, geodéziai felvételt, végül pedig beható árelemzéseket, gazdasági számításokat kell elvégeznünk. Különösképen alapos vizsgálatra szorul a Duna vízerökészletének kihasználási problémája, nemcsak a megoldandó műszaki feladatok nagysága, hanem a nemzetközi hajózással kapcsolatban felmerülő kérdések miatt is. De a vázolt és a még előre nem látott nehézségek elől nem szabad meghátrálnunk, és meggyőződésem szerint Magyarország energiaellátásának korszerű megoldásában a vízerőhasznosításnak is meg kell kapnia méltó helyét.