Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
MAGYARORSZÁG VÍZEROI 161 (100%-os tartósságú) vízhozamra alapított teljesítményt tekintették gazdasági szempontból mértékadónak. Habár a vízerőműveket már ebben az időben is többnyire a kisvíznél valamivel nagyobb vízhozamokra méretezték, a legkisebb teljesítményen felüli értéknek nem tulajdoníthattak nagyobb jelentőséget. Az energiagazdálkodás akkori fejlődési állapotában ugyanis az előre meg nem határozható időkben termelt esúcsenergiáknak nem volt figyelemreméltó gazdasági értékük. Ennek oka egyfelől az volt, hogy a legkedvezőbb vízerőlehetőségek jobbára távol voltak az együttműködésre alkalmas hőerőművektől — nagyteljesítményű távvezetékek, átfogó országos körhálózatok még nem épültek —, másfelől meg a környező fogyasztóterület összes energiaszükséglete legtöbbnyire még olyan kicsiny volt, hogy ehhez viszonyítva a vízerővel termelhető csúcsértékek aránytalanul nagyok voltak s így nagyrészt kihasználhatatlanok maradtak. A fent vázolt körülményeknek alapos megváltozása ma már általában más megítélésre jogosít. A nagyteljesítményű távvezetékek egész országokra, sőt a szomszédos országok közötti energiacserét is biztosító hálózatai tökéletes együttműködést létesítenek egyrészt a vízerőmüvek és hőerőművek, másrészt a különböző jellegű hidraulikus energiát termelő vízerőművek között. Ma tehát a vízerökészletet —- megfelelő teljesítőképességű táwezetékhálózat és kise-. gítő hőerőrendszer feltételezésével — nem a legkisebb, hanem egy közepes mennyisége alapján kell értékelni. Szakkörökben már mindenütt tért hódított az a felfogás, hogy mértékadó vízhozamnak (illetve változó esés esetében a teljesítménynek) legalább az 50%-os, azaz 182,5 napos tartósságú értéket lehet tekinteni. Ez a megállapítás nagy általánosságban a vizerôkéâzlet durva értékelésére feltétlenül alkalmas is. A célszerű kiépítés mértékének ilyen értelmű megfogalmazása azonban, véleményem szerint, egyes hasznosítási lehetőségekre vonatkozólag mégsem tekinthető szabatosnak. A mértékadó vízhozam (ill. teljesítmény) megállapítása ugyanis költség minimum-meghatározási feladat, amelynek megoldása a középeurópai hidrológiai viszonyok és közgazdasági adottságok között sok esetben valóban a 180—220 napos tartósság szakaszába esik. Ebből származik a kiépítési vízhozamnak sokszor minden megalapozottság és megokolás nélkül 180, 200 vagy 220 napos tartósság alapján való felvétele. Amint azonban már említettem, a kiépítés mértékét mindig a szóbanforgó eset műszaki és gazdasági körülményeitől kell függővé tenni, éspedig vagy az energia egységköltségének minimumát keresve, vagy pedig — nagymértékű energiaszükséglet esetében — a még elfogadható egységköltséghatárhoz tartozó vízhozam meghatározásával. Ez az utóbbi elv ma már sok esetben olyan megoldásokat is eredményez, amelyeknél a 150—110 napos tartósságú vízhozamot tekintik mértékadónak. Ilyen, viszonylag nagy, kiépítési vízhozamra méretezik újabban a svájci kisesésű erőműveket. Példaképen megemlítek közülük kettőt. A néhány évvel ezelőtt üzembehelyezett Reckingen-i Rajtm-erömű már az átlagosan 35%-os, azaz 128 napos tartósságú vízhozamra épült ki. A Birsfelden közelében ugyancsak a Rajnán építendő vízerőmű terveinél pedig még nagyobbat, az átlagosan 30%-os tartósságú, azaz 110 napos hozamot vették a méretezés tekintetében mértékadónak. Az, hogy ez mekkora fejlődést jelent a svájciak energiagazdasági felfogásában, világossá válik, ha rámutatunk más, korábban épült rajnai művekre. A mintegy 50 éve üzemben lévő. Rheinfelden vízerőmű még csak az átlagosan 310 napos, azaz 85%-os tartósságú vízhozamra épült ki, míg a későbben létesített Laufenburg-erőművet a 220 napos, azaz 60%-os tartósságéi vízhozamra méretezték. A kiépítés mértékére vonatkozó gazdasági vizsgálat módszerével e helyütt részletesebben nem foglalkozom. A hazai viszonyokra vonatkozó néhány számítást az olvasó Hock Károlyunk ,, Vízerőink gazdaságossága" című tanulmányában talál. 1 A még elfogadható termelési egységköltség felvételénél teljesen megokolt a hőerőművek jelenlegi termelési költségénél nagyobb értékel alapul venni, ami nyilvánvalóan helyes köz1 Lásd lapunk e számának következő cikkét. (Szerkesztő.) 11
