Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - VI. Szakirodalom
LI I-'FIUNCK : NÉMETALFÖLD IVÓVÍZELLÁTÁSA 125 A gátak kijavítása után sok keresztmetszetben helyeztek el talaj vízszín-megfigyelő csöveket. A megfigyelések eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze. A fenéken lévő agyagtömítés, sőt a javított betonburkolat is, mintha nem is lenne: a csatorna vízállásnövekedóse szinte késleltetés nélkül terjed a gátban. A jól elhelyezett és tömöritett homokrétegek igen jó hatásúak. A gátba vert szádjai hatástalan, a szivárgó-árkok ellenben kitűnően beváltak. Az átszivárgó víz szintje a töltés száraz felöli lábánál már mindenütt min. 1 m-rel a terepszint alatt van. Az 1 : 5 hajlású rézsűre ennélfogva nem hat hidrodinamikus nyomás. Az Albert-csatorna gyakorlati példája arra tanít, hogy hasonló építkezéseknél a töltések méretezése, a kivitel alatti állandó ellenőrzése és a talajvízállások ismerete rendkívül fontos. Egyedül ez teszi olyan biztossá és megoldhatóvá a tervezés problémáját, mint amilyen biztonsággal a talajmechanikai és alapozási problémák egyáltalán megoldhatók. Mert a töltésinéretek megválasztásánál egyedül a tapasztalatra van utalva a tervező, ós különösen olyan rossz talajban, mint amilyen a belgáké — mint láttuk — , igen nagy hibákat követhetünk el. A DunaTisza közi talajok sajnos hasonló talajmechanikai tulajdonságokat mutatnak. A Duna —Tiszacsatorna tervezésénél és építésénél ajánlatos lenne a belgák tapasztalatait igénybevenni. Lenkei Tibor. Liefrinck F. A.: Németalföld ivóvízellátása. (Water supply in the Netherlands.) Különnyomat a Journal of The British Waterworks Association 1946 áprilisi számából (12 old., 7 ábra). D. С. 628.1 (492). Németalföld egyike Európa legsűrűbben lakott országainak. Átlag 276 lélek lakik egy négyzetkilométeren, de a nyugati tartományokban az ország területének 1/ 6-én él a lakosság fele, ami 700 fő/km 2-nek felel meg. A rendkívüli népsűrűség, és a geológiai, sőt a történelmi időkben tengerrel borított területek ivásra alkalmatlan sós talajvizei mindenkor nehézzé tették az ivóvízszükséglet fedezését. Ezzel magyarázható az, hogy mihelyt a technika fejlődése lehetővé tette, a vízművek építése óriási lendületet vett. Az első központi vízmű 1853-ban, Amsterdamban épült ós 1900-ban már nem volt 10.000 lakosnál többet számláló község vízvezeték nélkül. Az 1910-es évektől, különösen pedig a két világháború között, egyre-másra készültek a községcsoportokat ellátó kiterjedt vízvezetékhálózatok. Legnagyobb közöttük Észak-Hollandia-tartomány 1919-ben létesült 105 községre kiterjedő egységes vízvezetéke, amely több, mint félmillió lakost lát el. Csőhálózatának hossza meghaladja a 2500 km-t. Kisebb, de még mindig igen jelentős ÉNy-Brabant vízműve (1923-ban létesült 30 község számára), a dél-limburgi (1927, 45 község), az Overijssel-i (1932, 37 község), a Zeeuwsch-Vlaanderen-i (1937, 30 község) stb. A 216 vízmű közül 183 közüzem, 33 pedig vállalati kézben van. A nagy körzeti vízművek vagy az érdekelt községek szövetkezésével, vagy korlátolt felelősségű társaságokként létesülnek. A 6-5 millió ellátott lakós napi átlagos fogyasztása 95 liter, — mert a begyökeresedett ősi szokásnak megfelelően még a vízmérő nélküli helyeken is nagyon takarékosan bánnak a vízzel és a nagyobb ipari üzemeknek saját vízellátásuk van. Az 1938. évi 225 millió m 3-es összes fogyasztás 44%-át a düne-vidék édes talajvizéből merítették, 24% egyéb talajvíz, 32% pedig felszíni víz volt. 1940-ben az ország 1056 községe közül 688-ban volt már vízvezeték. Ezekben él a lakosság 85%-a, de a legszigorúbb számítással is a hollandusok 75%-a ténylegesen élvezi a hálózati vizet. (Észak-Hollandiában az arány 95%, míg nálunk, Budapest figyelmen kívül hagyásával, alig 15%!) A kitűnő vízellátásnak tulajdonítják, hogy a 100.000 lakosra eső tífuszmegbetegedések száma az 1903. évi 63-ról 1937-ig 2-7-re, a halálos kimenetelűeké ugyanakkor 8-4-ről 0-4-re esett le. (Nálunk az 1938. évi statisztika szerint 69-8 volt a 100.000 főre eső megbetegedések száma ós 6-7 a halálos kimenetelűeké!) És bizonyára a vízvezetékkel járó nagyobb vízfogyasztásnak ós ezzel kapcsolatban a fokozottabb tisztaságnak is része van benne, hogy Hollandia halálozási arányszáma 8-5 °/, 0 > a legkedvezőbb egész Európában. (Nálunk 1938-ban 14-4°/, c.) A vidéki lakosság jó ivóvízzel ellátása a kormányzat erőteljes beavatkozásának eredménye. 1910-ben szervezték az ivóvizellátási bizottságot, amely mellett egy műszaki hivatal működött.
