Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - IV. Kisebb közlemények
116 KATONA: AZ TSA VÍZI ÚTJÁT Mivel számos, korlátolt méretű zsilipük és 37 dm mélységük miatt csak kisebb járművekke járhatók, a Nagy Tavak teherhajóiról Buffalóban vontatott uszályokra rakják át az árut. A Mississippi vízrendszere tonnaforgalom tekintetében 2/ 3 részét, hosszú hajózóútjai révén a tonnamérföldben számított teljesítmény jó % részét képviseli az Egyesült-Államok összes folyami forgalmának. A Mississippin mindenféle olcsó és ömlesztett árut egyformán szállítanak. Az Ohion és mellékágain különösen a szénforgalom erős. A rövidtávú forgalom a nehézipar pennsylvániai központjának, Pittsburghnak környékén a legsűrűbb. A szenet, nasat és acélt a nagyüzemek legnagyobbrészt saját járműveikkel szállítják, vagy szerződéses viszonyban vannak a szállítóvállalatokkal. Így az állami ellenőrzés a szállítások nagyrészére nem terjed ki. Egyébként az Interstate Commerce Commission gyakorol felügyeletet. A szállító vállalatok közt legjelentősebb az Inland Waterways Corporation állami szerv által üzemben tartott Federal Barge Lines. Tarifája, mint a magánvállalatoké is, ellenőrzés alatt áll. Működése főleg a Mississippi vízrendszerére terjed ki. Feltűnő, hogy általában a folyó felfelé irányuló forgalma erősebb. A háborús években évi forgalma a régebbi 1,500.000 tonnáról 4 — 500.000 tonnára csökkent. A háborús években ugyanis — az áruhiány és az ugyanakkor nagy áruszükséglet miatt — a szállítók előnyben részesítették a gyorsabb vasútat. Ugyanakkor a vasútak csökkentették bizonyos áruk szállítási költségeit, hogy versenyezhessenek a víziutakkal. A háború alatt újból erősbbödött pozíciójukat a vasútak mindenáron megtartani igyekeznek. A vasút és víziút harca újból élesebbé vált. Az Interstate Commerce Commission lépcsőzetesen állapítja meg a tarifahatárokat. A víziszállításé általában 20%-kal olcsóbb, mint a vasútié. A részben vizén, részben vasúton lebonyolódó ú. n. vegyes forgalom díjtételeinél ez a különbség a kikötőtől-kikötőig számított útra vonatkozik. A vasutak késhegyig menő küzdelme főleg arra irányul, hogy a vegyes szállítások tarifahatára a tisztán vasúti szállításéval egyenlővé tétessék. Ez kétségkívül azt eredményezné, hogy a vegyes forgalom eltűnne. A víziszállítók újból vádolják a vasútakat, hogy a versenytarifákból adódó ráfizetésért a víziutak versenyétől mentes vonalakon kárpótolják magukat. Ma a víziszállítás olcsó és gazdaságos volta, különösen tömegáruknál és hosszabb utakon, vitán felül áll. Darabáruknál és vegyes forgalomnál azonban a munkabérek állandó emelkedése következtében a kezelési költség mind nagyobb tehertétel. Feltűnő pl., hogy egy vagon tartalmának hajóba-rakása, majd kirakása többe kerül, mint víziszállítási költsége New-Orleanstól Chicagóig, 2250 km-en. A legújabb törekvések ezért: 1. a kifizetőbb hosszú távolságra való víziszállítás fejlesztése, 2. a másodrendű folyami kikötők megszüntetése, ha fenntartásuk a csekély forgalom miatt nem racionális, 3. az általános darabáruforgalomra 5 tonnás tartánykezelés bevezetése, hogy ilymódon rakodódarukkal helyettesíthessék a kézierőt. A víziutak gazdaságosságának felismerése ós újabb fejlődésnek indulása nyilvánul meg abban a törekvésben is, amely az 1910-es évek óta tervezett Pittsburgh-Erie-tó közvetlen víziút megvalósítására irányul. A költségek 60 millió dollárt tennének ki, de a vasércnek a Felső-tó vidékéről Pittsburghba közvetlen és kerülőút nélküli víziúton való szállítása tonnánkint 1 dollár megtakarítást jelentene. Pittsburgh reméli, hogy így ismét versenyképes lesz, és nagymultú nehézipara újból az őt megillető helyet foglalhatja el az Egyesült Államok vas- és acéltermelésében. Mindent egybevetve, kétségtelen, hogy a belvízi hajóutak jelentősége az Egyesült Államok gazdasági életében növekvőben van. Az ömleszthető áruk távolsági forgalmában a vasút nem lehet versenyképes és gazdaságos. Mint Pittsburgh példája is mutatja, a vasipar is csak a korszerű víziutak mellett fejlődhet gazdaságosan. Remélhető, hogy a víziutak további javításával a szállítási önköltség leszorítható tonnamérföldenk int 2 — 3 ezred dollárra. A darabáruforgalom tekintetében a víziút és vasút közötti jelenlegi kíméletlen harc kimenetele még bizonytalan és attól függ, hogy mennyire sikerül a víziutakon az üzemi, illetve a kezelési költségeket csökkenteni. (Forrásmunkák; P. ZEIS beszámolója az 1947. évi párizsi nemzetközi folyamhajózási kongresszuson: Les voies navigables intérieures des États-Unis. La Navigation du Rhin XIX/7 és L. J. TISON: L'industrie sydérurgique américain et les voies d'er.u. ,,Annales des Travaux Publics de Belgique" 1941 augusztus.)
