Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

MOSONYI EMIL Kárpátalja és Észak-Erdély tározási lehetőségei, az eddigi számítások és részben becslések szerint, összesen mintegy 2 milliárd m

3 befogadóképességet képviselnek. Ebben az összegben-a kárpátaljai nagyobb tározók együttes térfogata 780 millió m

3, a visó völgyi tározó psdig 900 millió m

3-es tározótérrel szerepe). Ha figyelmen kívül hagyjuk a tározókkal kapcsolatban létesülő vízerőművek, ipartelepek, bányaművek, öntözéses gazdálkodások stb. befektetési költségeit, és csak a tározók építési költségét vesszük tekintetbe, mégpedig átlagosan 15 pengőfillért a tározótérfogat egységére, a szóbanforgó 2 milliárd m

3 tározótér létesítése 300 millió aranypengős beruházást kíván. Habár a fentiek értelmében pusztán a termelési önköltség alapján még nem dönthető el, hogy egy tározó megvalósításra javasolható-e vagy sem, mégsem mellőzhető a gazdaságossági számítás, mert viszonylagos jelentősége nem vonható kétségbe. Ugyanis még a rentabilitástól függetlenül megvalósítandó legfontosabb műveket is feltétlenül a gazdaságosság sorrendjében kell megépíteni, azaz először a viszonylag kedvezőbbeket. A drágább lehetőségeket célszerű későbbre hagyni, amikor már egyrészt nagyobb a vízszükséglet, másrészt a magasabb műszaki fejlettség következtében ezek is aránylag olcsóbbakká, sőt esetleg közvetlen értelemben is gazdaságossá válhatnak. A termelési önköltség ismerete azonban azért is nélkülözhetetlen, mert hasonló feltételek és természeti adottságok között végeredményben ez a fokmérője a műszaki fejlődésnek, a tervezés és építés korszerű haladásának. Ha a hazánkban végzett vízimunkálatok történetén végigpillantunk, azt látjuk, hogy az eddig elmúlt időszakot főképen a vizek kártételei ellen való védekezés, a passzív vízgazdálkodás jellemzi, míg a közelmúltban megindult nagyszabású öntözési programra a vizek hasznosításának, az aktív vízgazdálkodásnak nemzetünk jövője számára rendkívüli perspektíváéi korszakát nyitotta meg. A hajózás, a tutajozás, a vízerőhasznosítas és az árvízvisszatartás céljait is szolgáló hegyvidéki tározás egyik számottevő pillére lehetne e százados öntözési munkatervnek, amely a Kárpátok koszorúját szoros gazdasági és szellemi kapcsolatokkal fűzné Alföldünkhöz, és a nagyszabású közös vízgazdálkodás áldásos eredményei nyomán végkép létrehozná a Kárpátmedence népei között — a földrajzi adottságokból fakadó egymásrautaltság felismerése révén — az őszinte megbékélést, megértést és együttműködést. (A kézirat lezárásának kelte: 1944. dec. 20.) I It 0 D A L 0 M. BARROWS H. К.: Water Power Engineering. New-York, Mc. Graw-Hill, 1934. BENEDEK P.: Hegyvidéki nagyobb vízierőink, különös tekintettel a tározásra. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai, I. kötet, 3. füzet. Budapest, 1942. BENEDEK P.: Vízierőink tervszerű kihasználásának energiagazdálkodási vonatkozásai. (,,A magyar gazdasági élet műszaki teendői" c. kiadványban.) Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet. ííudapest, 1942. BOGÁRDI J.: Hordalékmozgás folyókban. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai, XVII. kötet, 38. füzet. Budapest, 1943. BOGÁRDI J.: Hordalékmozgás a folyószabályozásban. Vízügyi Közlemények, 1942. 3 — 4. szám. BOGDÁNFY Ö.: A vízierő. I —II. kötet. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. Budapest, 1914. DIETER J.: A ferencfalvi völgyzárógát. Vízügyi Közlemények, 1912. évi 5. füzet. GROH E.: Wasser, zuerst notwendigster Rohstoff oder Energie-und Beförderungsträger? Wasserkraft und Wasserwirtschaft, 1937. évf., 157. old. HAJÓSY F.: Csapadékmennyiség és tengerszint feletti magasság. Az Időjárás, 1935. j ül ius — augusztus.