Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

94 MOSONYI ICMIL aránya fejez ki. sokkal kisebb, mint Vagy másképen kifejezve 1? 4i *>2 'h \ 3 ?2 ?1 azaz a vízhozamnövekmény egységére, eső párolgási veszteség csökken a vízhozam, illetőleg a vízállás növekedésével. A párolgás napi értéke m

3-ben V 1000 F, ahol p a párolgás napi értéke mm-ben. F pedig a tározó és a vízkivétel közötti vízfelszín L > területe m

2-ben. A tározó és a vízkivétel közötti folyószakaszt l = — km hosszúságú egyenlő 15. ábra. A szivárgási veszteség meghatározása. Fig. 15. Determination of seepage losses. részekre oszthatjuk, amelyekben a víztükör középszélessége 6„ 6

(

#, .... b

l

t ,...b

n méter, tehát „ 1000 L ", 1 = x />, . n Ha a vízkivétel a tározótól nagyobb távolságra vari, a napi párolgás több párolgásmérő állomás észleléseinek középértékeként számítandó. A párolgásmérő állomás észleléseit némileg megnövelt értékkel célszerű számításba venni, mivel a hullámos és mozgó vízfelszín párolgása nagyobb mint a nyugvó, sima víztüköré. A napi vízhozam 86.400 q m

3, tehát a párolgásból származó veszteség százalékos értéke (17) i) = 100 1000 p F 86400 q 8 64 . 10

5 q Hosszabb folyószakaszon, a hozzáfolyások következtében a q természetes vízhozam nem állandó, hanem a hely függvénye, mégpedig a folyásirányban növekszik. Valamely szelvényre vonatkoztatott q értékből a q — Ф (l) vízhozamnövekedést az ú. n. összetartozó