Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 83 mivel az oldallejtök lapos hajlása (< 45°) és nem a legkedvezőbb szilárdságtani adottságokkal rendelkező hegyszerkezeti és kőzetviszonyai kizárják az íves vagy ívsoros gáttípusok kellő biztonsággal való megvalósításának lehetőségét. A támfalszelvényű törnör gáttípuson kívül legfeljebb a pilléren megoldás jöhet még szóba. A kivételesen kedvező szorulatokban (pl. a KisBékás-patak völgyében) viszont feltétlenül gazdaságosabb az íves, illetőleg boltozatos gátalak. A geológiai vizsgálatok módszerei és sorrendje: 1. A környezetkutató — regionális — vizsgálat felszíni kutatások, légi felvételek és kisebb feltárások alapján történik és a hegyszerkezet nagyobb összefüggéseinek megállapítására irányul. 2. A geofizikai kutatás egyrészt szintén az általános hegyszerkezeti összefüggések felderítésére szolgál, másrészt azonban alkalmazása révén a részletes feltárás lényegesen egyszerűsíthető és költsége ennélfogva csökkenthető, mert ez az eljárás a geológiai szempontból kényes helyek — réteghatárok, rétegzavarok, vetődések, hasadékok, vízáteresztő alluviális fedőrétegek — kikeresésére támpontokat ad és feleslegeseé teszi a fúrások és a tárók túlságos sűrítését. A geofizikai vizsgálati módszerek az alapul választott fizikai jelenség szerint a következőképen csoportosíthatók : a) gravimetrikus eljárás, a nehézségi erőtér térerősség változásának mérésén alapszik (EÖTVÖS-féle torziós inga); b) szeizmikus eljárás, robbantással keltett rugalmas hullámok tovaterjedésének mérése; c) dinamikus eljárás, állandó rezgéssel keltett rugalmas hullámok tovaterjedésének mérése; d) mágneses eljárás, a kőzetek különböző mágneses viselkedésén alapszik; e) rádióaktiV eljárás; f) az egyenáramú elektromos erőtérben való ellenállás-mérés; g) váltóáramú elektromos eljárás; h) elektromos hullámok elektromágneses terének felhasználása. Tározómedencék és völgyzárógátak létesítésével kapcsolatban a gyakorlatban leginkább az egyenáramú elektromos és a szeizmikus eljárás terjedt el. 3. Részletes feltárás. A sztatikai és vízzárási szempontokból fontos és kényes helyek környezetét teljes részletességgel, geológiai szelvények alakjában fel kell venni, s egyúttal a kőzetek fizikai tulajdonságait mintavétel alapján meg kell határozni. A kutatás eszközei az aknák, tárók ós magfúrások. A helyszíni vizsgálatok köziül ennek elvégzése a legfontosabb, sőt gátépítés szempontjából nélkülözhetetlen, míg az 1. és 2. pontban felsorolt eljárások tulaj donképen csak ennek előkészítésére és megkönnyítésére szolgálnak. 4. A laboratóriumi kőzetvizsgálatok célja a kőzetek alábbi fizikai és kémiai tulajdonságainak megállapítása: fajsúly, pórustérfogat, nyomószilárdság, húzószilárdság, nyírószilárdság, súrlódási tényezők, rugalmassági modulus, vízáteresztőképesség, fagyállóság stb., mállékonyság a légköri nedvesség és az atmoszferiliák hatására; — üledékes kőzetek esetében még: a hasadási irányok, a kötőanyagok kémiai összetétele, továbbá a kőzet alapanyagának, kötőanyagának és az előirányzott építőanyagoknak oldhatósága a tározni szándékozott vízféleségben. A geológiai és domborzati viszonyok teljes ismeretében elvégezhető a tervezett — szükséges vagy lehetséges — magasságú gát sztatikai méretezése, amelynek egyik eredményeként megkapjuk a völgyzárógát faltérfogatát, a tározás gazdaságosságának egyik legfontosabb tényezőjét.