Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 71 primitív függvénye adja meg, amelyben v

0 jelenti a vizsgálat kezdőpillanatában a medencében már tározott vízmennyiséget, a továbbiakban az ábrákon a vízhozam és a fogyasztás integrálgörbéihez rendelt ordinátatengelyt az I qdt határozatlan integrállal jelölöm meg. Minthogy a tározó szempontjából a völgyelzárás szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterület mértékadó, magától értetődik, hogy a hidrológiai méretezés céljából erre kell meghatározni a vízhozam viszonyokat. De az általános hidrológiai összefüggések és törvényszerűségek felderítése érdekében nemcsak azokra a szelvényekre vonatkozó vizsgálatoknak az eredményei használhatók fel, amelyek valóban tározási lehetőséget nyújtanak, hanem e célból figyelembevehető minden megfelelő észlelésekkel rendelkező egyéb állomás is. A vízjárási viszonyok kialakulása tekintetében ugyanis közömbös, hogy a vizsgált szelvény domborzatilag és geológiailag völgyzárásra alkalmas szorulat-e, s hogy a felette lévő völgyszakasz képez-e tározásra alkalmas medencét. A hidrológiai vizsgálat tehát a tényleges tározási lehetőségeken kívül igen nagy mértékben kiterjeszthető, és eredményei függetlenek attól, hogy a völgyzárásra alkalmas szorulatok szelvényeire vonatkozóan rendelkezésre állanak-e észlelési adatok, vagy sem. Az errevonatkozó részleteket a későbbiekben, a méretezési eljárások tárgyalása során ismertetem. * * * A teljesség kedvéért meg koll még emlékeznünk azokról a veszteségekről is, amelyeket a tározott víz szenved, mert végeredményben nem a medencébe befolyó, hanem a veszteségek következtében lecsökkent vízmennyiségek azok, amelyek a fogyasztás rendelkezésére állanak. Ezek a veszteségek : a tározott víz felszínének párolgása és a medencéből való elszivárgás. E veszteségeknek megfelelően redukálni kellene a vízhozamok idősorát, illetőleg a vízhozamösszeget. Kérdés azonban az, hogy miképen, mert hiszen mind a párolgás, mind az elszivárgás mértéke a mindenkori tározási szinttől függ, annak változását pedig csak az éppen keresett tározótérszükségletnek és a tározó vízgazdálkodási tervének meghatározása után lehet megállapítani; másszóval a számítás alapját képező vízhozameloszlásnak helyes felvétele a keresett ismeretlenek értékeitől függ. A feladat megoldására azzal a gyakorlat szempontjából kielégítő közelítéssel élhetünk, hogy a vizsgált időszak tényleges párolgását és elszivárgását egy állandó közepes értékkel, mégpedig egy közepes medenceteltséghez tartozó tározási szintnél mutatkozó párolgással és szivárgással helyettesítjük. Az említett közepes teltséget vagy az előre megbecsült tározótérfogatból, vagy a domborzati és geológiai korlátozások alapján felvehető szélső értékből vezetjük le. Azt is megtehetjük, hogy a szivárgást állandóan, a párolgást pedig a nyári hónapokra koncentráltan vonjuk le. Ha az évi párolgás p mm és a közepes teltséghez tartozó tározási szint esetében az évi elszivárgás o) m

3, akkor a vízhozamcsökkenés mértéke m

3/sec-ban: VF (10) 1000 Jq = 31-536 . 10

e ahol F a közepesen megtelt medence vízfelszíne. A medencék párolgásának csak a melegebb éghajlatú országokban van nagyobb jelentősége. A Kárpátokban a párolgás nem okoz jelentékeny veszteséget és lényegesen kisebb az alföldi párolgásnál, az alacsonyabb közepes hőmérséklet, a nagyobb relativ páratartalom, továbbá a széltől és a közvetlen napsugártól való nagyobbmértékű védett-