Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

62 MOSONYI ICMIL Továbbá figyelembe kell venni, hogy a téli, tartósan igen hideg időszakokban, de nemcsak befagyott meder, hanem még szabad víztükör esetében is megváltozik a vízszállítás normális törvényszarüsége.

7 Ezéit a téli vízhozamok idősorát vagy naponkinti mérések, vagy egyes mérések közötti interpolálás, vagy valamely más módszer segítségével kell meghatározni, de semmiesetre sem lehet hegyvidéki vízfolyások téli kisvízhozamának megállapításánál a szabad felszín esetében, vagy a meleg időszakokban végzett mérésekre alapozott vízhozamgörbéből kiindulni. Minthogy a nagyobb teljesítőképességű — évszakos, éves, stb. — tározás szempontjából nem lényeges az, hogy a vízhozam napi értékeit megbízhatóan ismerjük, a téli vízszállítás megállapításában olyan eljárást is követhetünk, amely egy hosszabb időszak, éeetleg az egész tél vízhozamának csak az összegét adja meg kielégítő pontossággal. Ebből a szempontból az egyes, — bármilyen hézagos, — téli méréseken alapuló és egyéb körülményeket (pl. hőmérséklet, jégviszonyok) is figyelembevevő közelítő, vagy becslésszerű interpolálás is eredményesebb módszer hegyvidéki kisebb vízfolyások esetében, mint a téli vízszállításra elméleti úton levezetett képletek alkalmazása. Amíg ugyanis nagyobb vízfolyás esetében a beállott mod er jég ós a felszíni jégpáncél általában csak elenyésző hányadát veszi el a szelvénynek, s ennek következtében a nedvesített szelvény felvételében, illetőleg megbecsülésében elkövetett hiba nem befolyásolja számottevő mértékben a számítás eredményét, a kisebb vízfolyásokon a nedvesített szelvény hideg tél folyamán olyan mértékben megszűkül, hogy ugyanahhoz a kisvízálláshoz tartozó vízhozam a szabad felszínnél mért értéknek igen kis hányadára, felére, sőt harmadára is tartósan lecsökkenhet. Ezek a lehetőségek pedig a téli vízszállításra — és nagyobb vízfolyásokra — levezetett elméleti összefüggésekből természetesen nem számíthatók. Kisebb vízfolyások téli vízszállítására, különösképen pedig a tározás szempontjából minket elsősorban érdeklő téli vízhozamösszeg meghatározására eredményesen alkalmazhatók STOUT és KOLUPAILA közelítő módszerei. (Lásd dr. Lászlóffy W. tanulmányát az idézett hely 392—393. oldalán.) Amíg a Kárpátmedence hegyvidéki vízfolyásainak téli vízhozamviszonyaira vonatkozó általános érvényű összefüggések meghatározására alkalmas megfigyelési anyag nem áll rendelkezésre, leginkább javasolhatom azt az eljárást, hôgy a téli vízszállítást valamely szomszédos vízfolyásra felderített redukció, mégpedig a normális vízhozamgörbe alapján a téli vízállásokból kiadódó f iktív, és a naponkinti mérésékből számított ténylegesen lefolyt vízmennyiségek, hányadosa segítségével állapítsuk meg. A vízhozamgörbe szerkesztésére és a mederváltozásoknak a vízállásadatok helyes felhasználhatósága érdekében szükséges felderítésére irányuló eljárások ismertetése nem tartozik szorosan a kitűzött tárgyhoz, azért ennek bővebb tárgyalását mellőzöm, azzal a megjegyzéssel, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a Kárpátmedenee viszonyait is tárgyaló számos közlés látott már napvüágot.

8 A napi tározók méretezése érdekében vizsgálandó kérdés lehet a legkisebb vízhozamok 24 órán belüli ingadozása. BENEDEK PÁL szerint a vizsgált hegyvidékeken a száraz időszakokban a legkisebb vízhozam a csúcsértéknek 7 Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR : A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára. Vízügyi Közlemények, 1934. évi 3. szám. s NÉMETH ENDRE : Vízmérceállások és vízmennyiségek összefüggése. Vízügyi Közlemények, 1929. évi 2. sz. — Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR : A vízrajzi tanulmányok számítási és szerkesztési eljárásai. Vízügyi Közlemények, 1937. évi 3 — 4. sz. — Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR : Válogatott fejezetek a víztan köréből. A Mérnöki Továbbképző Intézet. Kiadványai, I. kötet, 1. füzet, Bp. 1942. 21-30. о. - M. KIR. ORSZ. ÖNTÖZÉSÜGYI HIVATAL 1939. évi jelentése. 12—16. old., 1940. évi jelentése. 35 — 48. old. és 1941. évi jelentése 12 — 21. old. — BENEDÈK PÁL : Hegyvidéki nagyobb vízierőink, különös tekintettel a tarozásra. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai I. kötet, 3. füzet. Bp. 1942. 33 — 39. old.