Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

MOSONYT EMIL feladatát teljesítheti. E kis patak által táplált vízerőmű napi tározójaként viszont legfeljebb csak 1000 m

3-es medencét kellene létesíteni. De még megegyező összegű vízszállítás esetén is számottevő különbséget jelenthet a vízhozameloszlás különbözősége, mégpedig a vizsgált viszonyok között a legszélsőségesebb és a viszonylag legegyenletesebb vízjárású folyókon az ugyanolyan relatív teljesítőképesség elérésére szükséges tározótérfogatok 25 —30%-al is eltérhetnek egymástól. Ha például éves tározót kívánunk létesíteni két olyan vízfolyáson, ill. megadott szelvényükben, amelyek mindegyikéhez egyformán 2'0 m

3/sec legkisebb évi középvízhozam tartozik, akkor, ha a kedvezőbb vízhozameloszlás esetében 20—25 millió m

3-es tározótér elegendő, a szélsőségesebb vízjárású folyón esetleg 30 — 35 millió m

3-es medence kell. 6. A hidrológiai méretezés alapelvei. A tározó hidrológiai vizsgálata vagy valamely megadott fogyasztás kielégítésére elégséges legkisebb tározótér, vagy fordítva: valamely meghatározott tározótér esetében biztosítható legnagyobb fogyasztás megállapítására irányul. E feladatok bármelyikének megoldása céljából követendő eljárás akkor ismerhető fel világosan,.ha áttekintjük mindazokat az alapvető tényezőket, melyek a teljesítőképességet befolyásolják. Ezek a tényezők két főcsoportba oszthatók: a természeti adottságokra és a fogyasztás igényeire. A tározótér szükséglet, illetőleg a teljesítőképesség elsősorban a vízhozam abszolút értékétől és eloszlásától, továbbá a fogyasztás hasonló jellegű összetevőitől függ. Nyilvánvaló, hogy a tározó hidrológiai méretezése tekintetében a fogyasztás tényezői éppen olyan súllyal esnek latba, mint a vízjárási viszonyok, főképen ha figyelembevesszük, hogy a fogyasztás egy olyan határértékének kielégítésére, amely mennyiségben és jellegben megegyezik a vízhozammal — bármilyen legyen is önmagában ez utóbbi —, nem kell tározótér. A tározótérszükséglet zérus értékéhez jutunk akkor is — tetszőleges eloszlású vízszükséglet esetén —, ha a fogyasztás legnagyobb értéke a legkisebb vízhozammal egyenlő, vagy kisebb nála. A vízjárási és fogyasztási viszonyokon kívül azonban még vannak egyéb tényezők is, amelyek kihatnak a tározásra, mégpedig a völgyzárásra alkalmas szorulat és a vízfelfogó medence domborzati és geológiai adottságai. Ez utóbbiak vagy a műszaki vagy a gazdaságossági szempontokból racionálisan létesíthető legnagyobb tározótér értékét szabják meg. Mindezeknek a tényezőknek alapos tanulmányozása szükséges a végből, hogy a keresett tározótérszükséglet vagy teljesítőképesség megbízhatóan számítható legyen. A teljesítőképességet az f

k hasznosítható közepes vízhozam (közepes fogyasztás) fejezi ki; ez, és az s (t) fogyasztási jelleg egyértelműen meghatározzák valamely megadott folyószelvényben az S tározótér szükségletet. E három mennyiség ismerete szükséges végeredményképen ahhoz, hogy a vizsgált tározás hidrológiáját teljesen felderítettnek tekinthessük, és így a méretezés lényege ezek valamelyikének meghatározása a másik két mennyiség alapján. Ha e mennyiségeknek csak egyike megadott* akkor számtalan megoldás található, azaz a feltételeket a keresett két tényezőből alkotott számtalan értékpár kielégíti. Az f

k, s (t) és S mennyiségek ismeretében a feladat megoldottnak tekinthető, mert ezek a természeti adottságokkal együtt a tározó hidrológiai működését, azaz a tározóba érkező és belőle lebocsátott vízhozamok időbeli változását meghatározzák, és ezzel egyúttal ismertté válik az is, hogy a tározóból lebocsátott víztömegekből mennyi a veszteség, azaz a nem hasznosítható vízmennyiség. Ha az érkező, illetőleg a lebocsátott vízhozamokat a q = q(t) és q = q (t)