Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

H EGY VIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 51 amellyel egyenértékű legnagyobb változó vízszükségletet a tározó még állandóan és hiánytalanul kielégíteni képes. Ez tulajdonképen rokon a LUDIN-féle a tényező számlálójával, minthogy a közepes fogyasztás nem egyéb, mint az évi hasznosított vízmennyiségnek egy másodpercre eső hányada. A viszonylagos teljesítőképesség mérlegelésére azt a szempontot kell figyelembe venni, hogy mihez képest akarunk összehasonlítást tenni. Ha különböző tározók, illetőleg tározási lehetőségek összehasonlításáról van szó, akkor a relatív teljesítőképesség célszerű kifejezője a (3) /m

3/seci I hm

3 I tényező lehet, azaz a hasznosítható közepes vízhozamnak a medence egységnyi térfogatára eső része. A kapcsolat a LUDIN-féle kihasználási tényezővel igen egyszerű, minthogy V T ahol T az év másodperceinek a számát, azaz 31'536 x 10

6 sec-ot jelent. Ha viszont ugyanahhoz a földrajzi adottsághoz tehát tározási lehetőséghez tartozó, de különböző nagyságú tározók összehasonlítását tűzzük ki célul, akkor a relatív teljesítőképesség úgy is felfogható, mint a tényleges, és az ugyanott elérhető legnagyobb abszolút teljesítőképességek aránya. Mivel van egy olyan Qi

t abszolút legnagyobb hasznosítható közepes vízhozam, amelynél nagyobbat valamely vízfolyás megadott szelvényére vonatkozó tározás esetében semmikpen sem lehet biztosítani, valamely tározónak a földrajzi helyzetéhez kötött, vagy szabatosabban kifejezve a völgyeizárási szelvényre vonatkoztatott relatív hidrológiai teljesítőképessége (4) vagy százalékosan (nevezetlen szám), v, % = 100 [k Qk Például legyen egy vízfolyás valamely szelvényében a legnagyobb hasznosítható közepes vízhozam 36 m

3/see és a megvalósításra javasolt befogadóképesség segítségével biztosítható közepes fogyasztás 24 m

3/see. A tározó relatív hidrológiai teljesítőképessége tehát kereken 67%. A i [ viszonyszám ugyanannak a földrajzi adottságnak hidrológiai lehetőségeire jellemző elméleti érték, s nem minden esetben fedi a megvalósítási lehetőségek tényleges viszonyát. Ahol ugyanis a domborzati vagy geológiai viszonyok egy kisebb S

0 értékben szabják meg a tározótér határát, mint amekkora a Qk-hoz tartozó S

q, ott a gyakorlati értelemben vett relatív teljesítőképesség (4") fk V — —, fk, ahol f

k

3 az S„-hoz tartozó közepes fogyasztás. Ez a tényező önként értetődően csak nagyobb lehet » j-nél.