Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

1945—4(5 ÉVI MŰKÖDÉSÉBŐL 27 A Körösökön működő gyulai folyammérnöki hivatal vezető és személyzet nélkül maradt. A hivatal volt főnöke, — akinek a rendelkezés értelmében a hivatal terv- és irattárával a Dunántúlra kellett volna mennie, — Budapesten, az ostrom alatt, bombatámadás áldozata lett, a személyzet pedig elszéledt. Az elhagyott hivatal átmenetileg a helybeli városi főmérnök gondjaira maradt. Később helyiségeit is lefoglalták. A Budapestről leküldött új hivatalfőnök a terv- és irattárat az akkori nehéz viszonyok között, személyes biztonságának veszélyeztetésével, jórészt tengelyen szállította vissza, s a hivatal csak ezután kezdte meg a működését. Még 1945-беи újjáépült egy 50 tonnás szállítóhajó és kijavítottak 3 megrongálódott körösmenti partbiztosítást, úgyhogy a végleges pusztulásukat megakadályozták. A bökényi duzzasztógát elpusztult tűinek pótlására vasanyagot szedett össze a hivatal és feldolgoztatta, majd az akkoriban igen nehezen beszerezhető vörösfenyőt termeltette ki. A békésszentandrási duzzasztómű rendbehozatalával és az öntözési idény alatti üzembentartásával lehetővé tette, hogy a körösvölgyi öntözőgazdaságok egy részét szintén üzembe helyezhessék. Megindultak a jövő munkák alapját képező mederfelvételek is. 1946-6aw a hivatal elsősorban úszóműtárgyait és a bökényi duzzasztómüvet építette újjá. Épített egy 15 tonnás fadereglyét, 1 csónakot és 2 fa-sárhajót kiemelt. A Gyula és Bökény tanyahajó úszótestét kiemelte és a Körösbe szállította. Végül elvégezte a kunszentmártoni és sitkai partvédömüvek javítási és kiegészítési munkálatait. A Tiszai és Körösi állami Kotrások Vezetősége kezelésében volt kotró- és hajóparkot a németek, — épúgy mint a dunait, — csekély kivétellel elsüllyesztették, ill. elszállították. A Kotrásvezetőség a háború átvonulása után azonnal megkezdte az újjáépítés munkáját. A csaknem kivétel nélkül a helyén maradt munkásság a tápéi műhelybe vonult, felajánlotta szolgálatát az orosz katonai parancsnokságnak, és tevékeny részt vett a szegedi hadihidak építésében. így fokozott védelemben részesült, és teljes egészében meg tudta menteni szerszámait és felszerelését-. A harcok előtt a Kotrások Vezetősége kezelésében állott : 4 úszókotró, 13 vas- és 6 fasárhajó, 3 süllyesztőhajó, 4 lakóhajó, 3 vontatógőzös, 2 vontató-motorcsónak, 6 kőszállító vasuszály és 1 úszódaru. 1946 végén kiemelve, részbon használhatatlan állapotban megvolt: 2 úszókotró, 11 vas- és 2 fasárhajó, 1 süllyesztőhajó, 2 lakóhajó, 1 vontatógőzös, 1 vontató-motorcsónak, 5 kőszállító uszály és 1 úszódaru. A Szolnok mellett elsülyedt DUNA-kotrót a vezetőség ellenőrzésével vállalkozó emelte ki. Házikezelésben emelte ki a hivatal a Sanyi-uszályt és előkészítette a Jánosuszály kiemelését. A Paii-uszály felett fekvő vas-sárhajó kiemelése is megtörtént, de magát az uszályt az időközben bekövetkezett áradás miatt már nem lehetett 1946-ban kiemelni. A hajójavító telep 303 napon át átlagosan 37-7 főnyi létszámmal dolgozott és 25.257 napszámot teljesített. A hajózási üzem is megindult, de a hajózási akadályok miatt a 235 üzemi napból csak 4 napig dolgozott a társhivatalok részérő. Kotrást a vezetőség 1946-ban nem végzett. A tápéi menhely bejáratának kotrása pénzhiány miatt elmaradt, és emiatt a hajómenhely használhatatlan volt. e) A Vízrajzi Intézet működése. Végül megemlékezünk a Vízrajzi Intézet működéséről. Buda felszabadulása után, 1945 februáryÁbim, a vízügyi műszaki szolgálatnak és a társulatoknak a Lágymányoson nagy számban lakó alkalmazottai a közeleső Vízrajzi Intézetben gyűltek össze s itt látták el szolgálatukat mindaddig, amíg március végén, a Szabadság-híd megnyitásával, a pesti