Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

1945 — 40. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL 27 süllyedt hajók felmérése, az ármentesítő társulatok ügyeinek intézése és a legsürgősebb helyreállítási munkálatok végrehajtása volt a gondja. A rendelkezésükre álló hitelek azonban még 1946-ban sem voltak elegendők arra, hogy a nagyobb munkát és költséget igénylő kotró- és hajókiemelési ill. javítási munkálatokat befejezzék, és még kevésbbé tették lehetővé a szabályozási művek kellő mértékű javítását vagy fejlesztését. Így a hajóút a Tiszán lényegesen visszafejlődött. Emiatt különösen a partvédőművek kiegészítése és továbbépítése sürgős, mert ha itt a legközelebb jövőben a hivatalok jelentősebb munkát nem végezhetnek, a meder komoly elfajulásával kell számolni. A munkákat a tervbevett Tisza-csatornázás előtt kell elvégezni, mert felduzzasztott vízben már a munka jelentékeny többköltséget okoz és kivitele is nehezebb lesz. Az 1946. évi tiszai helyzetet a rendkívül száraz időjárás jellemzi. A Tiszántúlon mindössze 340 —400 mm csapadék hullott az egész évben. Ennek hatása a Tisza rendkívül alacsony vízállásában is mutatkozott. Szolnokon —247 cm-re szállt le a Tisza vize, 39 cm-el alacsonyabbra, mint az 1943. évben észlelt eddigi legkisebb víz (—208 cm). Árvédekezés az alacsony vízállások és kedvező jéglevonulás miatt ezévben sem volt. Megemlítjük, hogy a Vízügyi Kistanács határozata alapján a német nyomásra 1943-ban lesüllyesztett tiszai vízmércék nullapontját 1916 február 1-én eredeti magasságukra helyeztük vissza. Ezzel az évszázados, minden zavaró félreértést kizáró régi állapotot állítottuk helyre az összes érdekeltek kívánságára. A teljesen elpusztult és elhagyott n yíregyházi f olya m ш é г и ö к i h i v at il 1 ügyeit a völt szatmári folyammérnöki hivatal vette át, amely a hivatalfőnök vezetésével Vásárosnaményban telepedett meg. Árvízvédelmi és vízügyi tanácsadója lett a területén lévő szerveknek s teljesen önállóan megépítette a Vásárosnaményból a Tiszához vezető hullámtéri fahidat. Ezzel egyidőben a Kraszna-torkolat melletti műhely telepet állította be az építőmunkába, s ezzel megakadályozta teljes kifosztását. 1946-ban a hivatal legjelentősebb munkája a záhonyi vasúti híd balparti hídfőjének biztosítása volt, amire a közlekedésügyi minisztérium 100.000 Ft-t bocsátott rendelkezésre. Ezenkívül a vásárosnaményi téli hajómenhely épületeit és felszerelését hozta helyre a hivatal és nyíregyházi székháza,t újból felszerelte. A Tisza és Szamos folyón 3 helyen a megrongálódott partbiztosítást javította meg a legszükségesebb mértékben. Egy medertisztítóhajó építésének előkészületei is megtörténtek. Mederfelvétel 8 helyen 16 km hosszban készült, a tervek száma 6. A sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatal személyzetének helyén maradt része megmentette a hivatal teljes berendezését, irat- és tervtárát, és már rendes működéssel kezdte az 1945. évet. De épúgy mint a nyíregyházai hivatal, a sátoraljaújhelyi is elveszítette valamennyi úszóműtárgyát: vontatókat, uszályokat, kotrókat, dereglyéket és csónakokat, amelyeket a németek visszavonuláskor felrobbantottak, ill. elsüllyesztettek. A hivatal először a tokaji kőbányát helyezte üzembe és még az 1945. év folyamán megkezdte három, erősen megrongálódott szabályozási mű (Kistokaj, Sulymoshát és Eszlár) kijavítását. Ezzel elejét vette a nagyobb pusztulásnak. Elsüllyedt felszereléséből a hivatal 2 fauszályt és 4 felrobbantott uszályt emelt ki. 1946-ban folytatódott a munka: a hivatal 3 vas- és 2 fauszályt emelt ki és hozzákezdett újjáépítésükhöz. 5 helyen (Csermelyhomok, Ibrány, Kistokaj, Tïszadada, Tiszafüred) 673 fm hosszban állította helyre a partvédőmüvek megrongált szakaszait 1310 m

3 kő és 1746 m

3 rőzse felhasználásával. Két vízmércét újjáépített.