Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

1945 — 40. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL 21 ségesebb helyreállító munkát. A rendkívül kedvező időjárásnak köszönhető, hogy a fővárost és az egész Dunamelléket fenyegető árvízveszély kártevés nélkül mult el. A közlekedési hálózat: az utak, vasutak és hídjaink, áteresztőink a háború folyamán legnagyobbrészt elpusztultak. A Duna-Tisza köze és a Dunántúl elfoglalása után ezért mind nagyobb és nagyobb fontosságot nyert a dunai hajózás biztossátétele. A hajózást a me;ierberobbantott hidak roncsai, sok elsüllyedt hajó, végül a háború folyamán a mederbe dobott aknák veszélyeztették. A folyammérnöki szolgálat első és legfontosabb feladata ezért a hajóút kitűzése és biztosítása volt. Az orosz flottaparancsnokság és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság állandóan és legelsősorban ilyen munkálatokra vette igénybe a dunai folyammérnöki hivatalokat. Az orosz flottaparancsnokság az akadá'yokat egy meglehetősen kicsiny mederszélességben eltávolította ugyan, de a hajózóút kitűzését és állandó megjelölését a folyammérnöki szolgálatra bízta. A csehszlovákokkal Pozsonyban megkötött egyezség érte'méhen a magyar vízügyi szolgálat a komáromi hídon aluli szakaszon látja el a kitűzést, míg a híd feletti részen a szlovákok gondoskodnak a hajóút megjelöléséről. A hajózóút kitűzése mind a három dunai folyammérnöki hivatalnak komoly erőfeszítést okozott. Űszóműtárgyak, felszerelés, begyakorlott személyzet nélkül kellett ezt a szolgálatot megszervezni akkor, amikor az infláció miatt elegendő pénz sem állt rendelkezésre. További igen nagy munkát adott a hajózási akadályok és a felrobbantott hidak roncsainak felvétele, valamint a hajózónyílások állandó felmérése és nyilvántartás a. Az összes folyammérnöki hivatalok részletes kimutatást és térképet készítettek a szakaszukon elsüllyedt hajók helyéről, fekvéséről és más hajózási akadályokról. Igen sok adatot kellett szolgáltatniok a folyók medréről, vízjárásáról, s egyéb a hajózással összefüggő kérdésekről az orosz katonai hatóságoknak is. Az adatok kiszolgáltatása a legtöbb esetben sürgős lévén, a kívánságoknak csak a hivatalos időn túlnyúló munkával tudtak eleget tenni. A győri folyammérnöki hivatal a hajózóút kitűzésén kívül, az orosz parancsnokság kívánságára szakaszának megrongált párhuzammüveit is kijavitotta a dunai hajózóút biztosítása érdekében. A 14/g jelű és a lipóti párhuzamműveken (az 1847. ill. 1824-es kilométerjel közelében) olyan szakadások keletkeztek, amelyek egyrészt a kisvízi hajózást veszélyeztették, másrészt a Szigetközi Armentesítő Társulat töltéseit is alámosással fenyegették. A hivatal igen nehéz körülmények között, közmunkaerő és katonaság igénybevételével, továbbá orosz szállítóhajók segítségével a legveszélyesebb munkarészeket 1945-ben befejezte. A hivatal veszteségei nyugatra szállított terv- és irattárának visszaszerzése után aránylag csekélynek bizonyultak. Az 1946. év a romok eltakarítása után már az újjáépítés megkezdését jelentette. Noha közlekedési eszközként csupán 2 Kovács-motorral ellátott csónak, egy 3-tonnás teherautó és egy motorkerékpár állott rendelkezésre, a hivatal szakaszán 21 darab parti jelet és 167 bóját h-elyezett el. és a hajózóút-jelzést állandóan jókarban tartotta. Nagy munkát jelentett a háború alatti és az utána is gyakori robbantások (robbanóanyaggal való halászat), továbbá a jégjárás következtében megrongálódott dunai párhuzamművek helyreállítása. A 14/g (1847-2 fkm), a lipóti (1824 fkm), a 41. sz (1821-8 fkm) és a 48/11—

III. (1813-4 —1814-6 fkm) párhuzamműveknél 6.699 m

3 műkövet, 8.484 m

3 terméskövet és ennek megfelelő egyéb anyagot épített be a hivatal. A közlekedési minisztérium által rendelkezésére bocsátott összegből a megrongálódott komáromi kikötőben 350 fm parthossz épült újjá.