Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - IV. Kisebb közlemények

FINAL Y : SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 115 54%-kal csökkent, a mechanikus iszapeltávolító berendezések száma 67%-kal, az Imhoffmedencék száma 20%-kal emelkedett, a rothasztó medencék száma 2%-kal csökkent. A csepegtetőszűrők száma 47%-kal, a szakaszosan működő homokszűrők száma 7%-kal emelkedett, inig az elavult töltőtestek száma 22%-kal csökkent. A különálló iszaprothasztó berendezések száma 73%-kal, a mechanikus iszapvíztelenítő berendezések száma 51%-kal, az iszapégető berendezések száma 79%-kal, az iszapgáznak erőtermelésre való felhasználása 96%-kal emelkedett, míg az iszapnak közvetlenül trágyázásra való felhasználása 65%-kal csökkent. A szfirórácsokat kis és nagy telepeken egyaránt aprító- vagy zúzókészülékekke.l kezdik helyettesíteni. Ez egyszerűsíti a kezelést, kiküszöböli a bűzterjesztést, előnyös az ülepítés, de sok esetben hátrányos az iszaprothasztás szempontjából. A homokfogókból származó szennyes homokot recirkulálással, vagy — többnyire a tisztított szennyvízzel való — mosással tisztítják meg, hogy feltöltésre használhatóvá tegyék. A zsír- és olajfogó berendezések tökéletesítésére évek óta folyik a kutató munka, de 1946 még nem hozott feltűnő eredményt. Az ülepítőmedencék működésének ellenőrzésénél kitűnt a mintavétel időpontjának jelentősége. Ugyanis a különböző minőségű szennyvízmintákból ugyanazon időtartam alatt leülepedő iszapnak százalékos mennyisége egyenesen arányosnak mutatkozik a szennyvíz töménységével és így fordított viszonyban van a szennyvíz változó mennyiségével. Ebből az is következik, hogy eredményesebb ülepítés várható ott, ahol kevesebb talajvíz szüremkedik be a csatornába, illetve, minthogy az ülepedési idő és az üledék mennyisége szoros kapcsolatban van egymással, a beszüremkedő talajvíz mennyiségél az ülepítő berendezés méreteinek megállapításánál figyelembe kell venni. Azokban a berendezésekben, ahol a szennyvíz tisztítása 3 — 4 heti tartózkodásra méretezett kismélységű oxidáló-tavakban történik, nagy hatással van a szennyvíz tisztulására a mikroorganizmusok fotoszintetikus tevénykenvsége. A szennyvíztisztításnak ez a módszere ott van helyén, ahol a tavak olcsó területen és a lakott helyektől elég nagy távolságban létesíthetők. A tavi kezelést túlélő coliform baktériumok számát a szennyvízből leülepített iszapnak a tóba való adagolásával csökkenteni sikerült. A megfigyelések szerint a nappali órákban igen erős az algák tevékenysége. Az ilyen tavak igen szép példái a szabad vizek öntisztító tevékenységének. A tavak átlagos oldott oxigéntartalma nyomoktól 15 mg/l-ig terjed, a kifolyó vízben az ammónia-nitrogén 1 mg/l körül volt. Az eleveniszapos berendezések között nagyon terjed a mechanikus felületi szellőztetés alkalmazása. A sűrített levegő befúvásával működő berendezéseken a kezelés egyszerűsítésére és a befúvott légmennyiség szabályozásának egyszerű módon való megoldására törekednek. Az utóbbi főleg a biokémiai oxigénszükséglet (BOSZ) és az újonnan bevezetett ú. n. iszapindex rendszeres ellenőrzése alapján történik. (Iszapindexnek az ülepíthető anyagok és az összes lebegő anyagok százalékos arányát nevezték el, és állítólag nagyon jó támpontot szolgáltat az eleveniszapos berendezések működésének szabályozásánál.) Sok bajt okoz a sűrített levegő finoman elosztott állapotban való bevezetését szolgáló u. n. diffúzor-lapok eldugulása. Ennek megelőzésére, illetve megszüntetésére sokféle javaslat történt. Az előbbi főleg a befúvott levegő minél tökéletesebb megtisztítására, megfelelő anyagú csővezetékek és diffúzorlap-megoldások alkalmazására vonatkozik. A tisztítás a diffúzor-lap kiemelése után történő savas mosással, homokfúvással vagy kiégetéssel, vagy pedig a lap kiemelése nélkül végzett savas vagy lúgos mosással, homokfúvással, a felület kefélésevel vagy csiszolásával, kiégetéssel, klórral, gőzzel vagy vízzel való kezeléssel történik. Az eleveniszapos berendezésekben fellépő leggyakoribb üzemzavar az iszap felfúvódása. Ennek valódi oka, ós a megszüntetés biztos módja máig sincs még felderítve. Javaslat történt a rothasztómedencékből kevés iszapvíznek a szellőztetőmedencékbe való bevezetésére, ami több esetben csökkentette az iszap felfúvódásra való hajlamosságát, más esetekben azonban közvetlen okozója lett ennek. Túlterhelt eleveniszapos, de csepegtetőszűrös berendezéseknél is, biztató kísérleteket végeztek a szennyvíz előzetes szellőztetésével. A csepegtető szűrőtestek szerkezete nem sokat fejlődött, általában jól megoldottnak tekinthető. Működésük állandó vizsgálat tárgya, különösen a helyes méretek megállapítására törekednek. A szűrőtestek terhelését a szűrőtest köbtartalom-egységére vezetett szennyvíz 8*