Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - III. Károlyi Zoltán: Kísérletek a hordalékfogóval

106 KÁROLYI ZOLTÁN Hátra volt még a fogószekrény árvízi mérésnél való kipróbálása. A kísérleteknek kedveztek az 1944. év tavaszán ismételten levonult árhullámok. Két árvízi hordalékmérést végeztünk: Bősnél, az 1820. folyamkilométer közelében, és Oroszvár alatt, az 1854. folyamkilométer táján. A bősi mérést 852 cm-es, az oroszvárit pedig 887 cm-es pozsonyi vízállásnál végeztük, az eddig észlelt legnagyobb árvíz szintjénél csupán 118, ill. 83 cm-rel alacsonyabb víznél. Az utóbbi helyen, a mosoni Dunaág kitorkolása fölött találhatók a magyar Dunán a legnagyobb sebességek, és itt a legerősebb a hordalékmozgás is. Mindkét árvízi mérés alkalmával a főmeder teljes keresztszelvényében végeztünk vízsebesség- és hordalékmennyiségmérést . Az új hordalékfogó ez alkalommal is a várakozást meghaladóan bevált. Kellő óvatosság mellett az ellenőrző-kosárban most sem lehetett szemétnél egyebet találni. Legmeglepőbb azonban az volt, hogy a fogó ezeknél a nagy sebességeknél is megtartotta a legfinomabb homokalkatrészt is. Az ellenőrző-kosárral folytatott kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy a fogó jól megtartja az érkező hordalék legapróbb szemű részeit is mindaddig, míg belseje egy bizonyos mértékig meg nem telik. A 7. ábra mutatja azt a mennyiséget, amelynél többnek nem szabad a fogóban lennie. Aj vízi méréseinknél olyan sok volt a görgetett hordalék, hogy a fogó nagyon hamar megtelt. A tapasztalat szerint 10—1-5 percnél tovább nem volt ajánlatos a fogót a fenéken hagyni. Közepes vízállásnál ez az idő 3—4 percre emelkedhetik. Természetesen kisebb esésű folyószakaszokon az észlelési idő lényegesen hosszabb lehet. Az észlelési időnek ez a kényszerű rövid volta két problémát vet fel. Az egyik az, hogy minél rövidebb az észlelési idő, annál pontosabban kell megmérni, mert különben a hordalékszállítás meghatározásának pontossága rohamosan veszít az értékéből. A kisvíznél való 4—5-, sőt 10-perces észlelési idők esetén meg lehetett elégedni azzal, hogy az emelőkötél meglazulása, ill. megfeszülése képezze az időmérés kezdő-, ill. végpontját, mert ezt 1—2 másodperc pontossággal meg lehet érezni. Árvízkor azonban a kötélre ható erős víznyomás miatt bizonytalanná válik a meglazulás és megfeszülés pillanatának pontos észlelése, ami az amúgyis túlságosan rövid mérési idő meghatározását még bizonytalanabbá teszi. Ismét csak az elektromos jelzőberendezéshez kellett folyamodnunk. Most azonban a fenékkel érintkező talpak helyett a kimeneti nyílást záró csapóajtóra szerelt villamos kontaktus adja a megbízható jelzést. Ha a készülék fenékre ér, és az cmelőkötél meglazul, a csapóajtó kinyílik és a jelzőlámpa kialszik. Ekkor ir.dul meg a szekrényen a vízátfolyás. Viszont felhúzáskor, amikor az emelőkötél megfeszül, az ajtó is felcsapódik és a jelzőlámpa kigyúl. Ekkor szűnik meg a vízátfolyás, tehát hordalék sem kerülhet többé a fogóba. A másik felmerülő probléma a vízsebesség és hordalékmozgás lüktetésének kérdése. A vízmozgásban hullámszerű ingadozás tapasztalható. E-z különösen nagyobb vízállásnál a vízszín időszakos emelkedésében és süllyedésében is megnyilvánul. Ekkor a sebesség ingadozása erős, időtartama aránylag rövid, míg kisebb vízállásnál az ingadozási hullám időtartama hosszabb. Ebben a mozgásban azonban sok szabályosság nem található, a hullámok gyakran lökésszerűen változnak. Hasonló, és az emberi érzékelés számára hozzáférhetőbb jelenségeket tapasztalhatunk a levegő mozgásánál is. A földfelület a levegőtengerben a mederfenék szerepét játssza. Szeles időben jól megfigyelhetjük a levegő lüktető, lökésszerű mozgását, amely nagyon hasonlít a vízmozgáshoz. 7. ábra. A hordalékfogó megengedhető töltése. Abb. 7. Zugelassene größte Füllung des Fangkastens.