Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - III. Károlyi Zoltán: Kísérletek a hordalékfogóval

102 KÁROLYI ZOLTÁN Egy dologra kell csak ennél a műveletnél ügyelni. Különösen sebes vízen és nagy mélység esetén a horgonyt többé-kevésbbé elragadja a víz és esak a bedobás helyénél lejjebb kapaszkodik meg. Ha az előtartó-lánc másik végét egyszer s mindenkorra kötnők a fogóhoz, az üyen esetben nem függőlegesen lefelé érné el a feneket, hanem szintén jóval lejjebb. Ilyenkor a felhúzásnál előfordulhat, hogy az emelőkötél ferdén előrehúzza a hordalékfogót, és az a fenéken csúszva felkotorja a nyugvó hordalékot. A kísérletek során előfordult, hogy e miatt színültig megtelt fogó jött felszínre olyan helyen, ahol szabályos lebocsátás esetén semmi mozgó hordalék sem volt észlelhető. Ezt a hibát célszerűen csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy az előtartóláncot minden horgonyfelszedés előtt leoldjuk a fogóról és az újbóli eldobás után ismét rákötjük, úgy azonban, hogy a lánc lehetőség szerint feszes legyen (ne legyen „öble"). Ezt úgy hajthatjuk végre, hogy a láncot a fogóhoz kötés előtt annyira kihúzzuk a vízből, amennyire egy ember kézzel könnyen bírja. (Erősebb meghúzástól esetleg a horgony is felszakadhat a fenékről.) A lánc folytonos bontása és kötése kis gyakorlattal nem sok időbe kerül; a műveletet kengyelek és a lánc végére szerelt kampók alkalmazása gyorsítja. A fenékre való felfekvést ellenőrző villamos jelzőkészülékhez nagy reményeket fűztünk és be-, ill. kikapcsolása révén szándékoztuk pontosan rögzíteni a hordalékfogás időtartamát. A későbbiek során azonban kénytelenek voltunk a készülék használatát mellőzni, mert nem működött megbízhatóan. A fenékre érés pillanatában kigyulladt ugyan a jelzőlámpa, de rövid idő múlva ismét elaludt, mert az ellenrúgók belenyomták a jelzőtalpakat a lágy fenékbe (különösen az erős hordalékmozgás helyén) annak ellenére, hogy a lehető leggyengébb rúgókat alkalmaztuk. A fenékre való jobb felfekvést szolgálja az a módosítás is, hogy a fogószekrényhez a timonyt nem mereven, hanem csuklósan erősítjük úgy, hogy a vízszintestől lefelé hajtható legyen. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a szekrény közepe alá a fenék felpúposodása került és a timony súlya a fogót hátrabillentette. A fogónyílás alsó éle ennek következtében felemelkedett (2. ábra) és így nem kerülhetett hordalék az eszközbe. A kísérletek második része magának a fogószekrénynek a megfelelő kialakítására irányult. A szitaszövettel határolt hordalékfogókkal már folytak rendszeres kísérletek. Ehrenberger, a bécsi vízépítési kísérleti állomás vezetője, laboratóriumi vizsgálat alapján azt állapította meg, hogy a fogó általában jól felfogja a görgetett hordalékot mindaddig, míg annyira meg nem telik, hogy benne az átfolyási szelvény lecsökken.

3 Eredendő hibája azonban a szitaszövetnek az, hogy a szita lyukbőségénél kisebb szemnagyságú anyagot átbocsátja. Ezért finomszemű homokot görgető folyószakaszok vizsgálata az ilyen fogóval eleve lehetetlen. A szitaszövet másik nagy hibája magasabb vízállásnál vált szembetűnővé; ekkor ugyanis a víz sok szemetet visz magával, a sok falevél és papírszelet eltömi a szitaszövet lyukacsait és ez teljesen megakadályozza a vízátfolyást. Alapos volt a gyanú, hogy ilyen körülmények között a görgetett hordalék egy része nem kerül a fogóba, és a mérés hamis eredményt ad. 3 Ehrenberger : Geschiebemessungen an Flüssen mittels Auffanggeräten und Modellversuche mit letzteren. Die Wasserwirtschaft, 1932. évf., 33. és 36. szám. 4. ábra. A Műegyetem vízépítési laboratóriumában kikísérletezett fogószekrény-alak. Abb. 4. Der im Wasserbaulaboratorium der Technischen Hochschule Budapest entwickelte Fangkasten.