Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

1945 — 46. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL 9 SZEMÉLYZETI KÉKDÉSEK A vízügyi szolgálat tevékenységét meghatározó külső körülmények ismertetése után emlékezzünk meg végül a munka legfontosabb tényezőjéről, magáról az emberről. Nem az általános munkás- és különösen szakmunkáshiányról, amely természetes velejárója volt a háború vérveszteségeinek, továbbá a nyugatra parancsolt, vagy hadifogságban sínylődő százezrek távollétének, és nem utolsó sorban a közellátási nehézségeknek, majd a pénz elértéktelenedésének. Csak a hivatalok állandó személyzetére gondolunk, mérnökökre, műszaki tisztekre és a többi alkalmazottra. Emberekre, akik fedél nélkül maradtak, vagy elveszítették a rajtuk lévőn kívül mindenüket. Akik nem tudták mivel csillapítsák éhségüket, és akiket még a saját nélkülözéseiknél is jobban kínzott családjuk és szeretteik éhezése. Akik a fűtetlen hivatalt a fagyos otthonnal váltogatták, és akiknek testét a hideg átjárta, lelkére pedig a bedeszkázott ablakú otthon sötétsége nehezedett. Akiknek fizikai erejét gyakran a végsőkig igénybevette a mindennapi élet apró szükségleteiért való lótás-futás és az otthon romjainak eltakarítása, lelki erejét pedig felőrölte a saját és a haza sorsáért való aggódás és az anyagi gond. Valóban, ezektől a testileg-lelkileg megviselt emberektől, még a legfegyelmezettebbektől sem lehetett normálisnak nevezhető teljesítményt várni. És ha mégsem süllyedtek tehetetlen egykedvűségbe, és ha dacolva minden nehézséggel, mégis életet keltettek a romok helyén, ez csak izzó hazafiságukn&k, -páratlan hivatástudatuknak és a belőlük fakadó végső hősi erőfeszítésüknek köszönhető. Az utódok hálás emlékezése övezze önfeláldozó építőmunkájukat. A szolgálat személyzetének létszáma ezekben az években folytonosan hullámzó. A hadbavonultak és nyugatra menekültek fokozatos hazatérése növeli, a politikai igazolások, majd az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében végrehajtott elbocsátások csökkentik. Az utóbbival kapcsolatos felülvizsgálati kérelmek még nincsenek befejezve és megindult a hadifoglyok hazatérése is úgy, hogy a szolgálatban alkalmazottak száma még nem tekinthető teljesen lezártnak. A részletesebb elemzést mellőznünk kell. A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT SZERVEZETE Az 1938. évi határok visszaállítása folytán szükségessé vált а szolgálat szervezeti kereteinek szűkítése, és így az ügyosztályok száma háromra csökkent. Az 1944-ben egyeeített vízhasznosítási és halászati ügyosztály munkaköréből a halászat és a tógazdaságok ügyei teljes egészükben a vízügyi (régebben vízjogi) főosztály hatáskörébe kerültek át, és ma az ennek keretében szervezett vízgazdasági ügyosztály intézi őket. A tisztán műszaki feladatok közül a vízrajzi ügyeket a fo'yammérnöki, az öntözési kérdéseket a kultúrmérnöki, és a vízerőügyeket a tervezési ügyosztály vette át. A régi személyi ügyosztály teendői közül, amelyekhez a nemze'közi víziügyek is tartoztak, az utóbbiakat a vízügyi (vízjogi) főosztály hatáskörébe utalták, míg a személyzeti ügyeket tervezési ügyosztályunk vette át. A víziügyek két főosztály közötti megosztottsága tehát az újjászervezés után is megmaradt, de a különösen vízitársulati vonalon nehézkes kettős vezetés hátrányait az 1940-es árvíz óta állandósulni látszó árvízvédelmi kormánybiztosság lényegesen enyhíti. Nem csekély része van ebben annak, hogy a kormánybiztos maga a két vízügyi főosztály ügyeinek felülvizsgálatával megbízott államtitka", és hogy a kormánybiztosság állandó személyzetét a vízügyi műszaki szolgálat adja. Az 5. ábrán feltüntetett szervezeti vázlat az 1946. VII. 31-i állapotot tünteti fel. A (i. ábra a vízügyi hivatalok területi beosztásáról ad képet.