Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - VII. Szakirodalom

SZAKIRODALOM 71 A jó agyaghomok-elegytől megkívánt fizikai tulajdonságok meghatározása céljából a keveréket 0-5 mm-nél durvább homok-kavics és finomabb anyagra (habarcs) bontjuk. A talajfizikai jellemzőket elég a habarcsra meghatározni, mert a kavicsszemcsék felülete, ós így az általuk lekötött víz mennyisége is elhanyagolható a finom kolloidszemcsék felületéhez képest. A kavics hozzáadása a habarcshoz csupán a szilárdságot növeli. A többi talajjellemző nem változik jelentősen. A habarcs alkotórészeinek, a homoknak és agyagnak arányát változtatva, meghatározzuk és felrajzoljuk az egyes keverékekhez tartozó talajfizikai jellemzőket. Megállapítjuk azokat a keverési határokat, amelyek között fekvő habarccsal készült út minden időben megfelelő ellenállású. E határok kb. 5 és 15% plasztikus indexnek felelnek meg. A kolloid kötőanyag minősége attól függ, hogy az abszorpciós határ egyáltalán kisebb lesz-e a zsugorodási határnál. Sok talajnál, így pl. szódás, szerves, valamint kolloid agyagnál ez nem következik be. A szerző megállapítása szerint a habarcs kötőanyagául csak közepes plaszticitású agyag alkalmas. A cikk ezután a talajok osztályozására a Hogentogler alkalmazta ábrázolásmódot ismerteti. A talaj vegyi tulajdonságai. Az agyagot alkotó ásványi molekulák vízben valódi kollcid szuszpenziót alkotnak. Az egyvegyértékű fémek (Na, K) erősen, a kétvegyértckűek (Ca, Mg) kevésbbé, a háromvegyértékűek (Fe, Al) alig disszociáltak. Az agyag vízfelvevőképessége ennek megfelelően alakul. Ha a folyási határon a három vegyérték ű ionok vannak túlsúlyban, az agyag víztartalma alacsony lesz, két vegyértékű ionok esetén magasabb, stb. így érthető, hogy miért jellemzi a szódatartalmú agyagot magas folyási határ és miért csökken a folyási határ értéke, ha vasvagy kalciumsóval telítjük. A kalciumkloriddal való talajkezelés különböző eseteit vizsgálva, rámutat a szerző a gyakorlatban elterjedt általános alkalmazás téves voltára. Kis és közepes képlékenységű, vagy meszes, szerves agyag esetén a kalciumkloridos kezelésnek nincsen észrevehető hatása. Jól alkalmazható szódás, erősen képlékeny agyagtalaj javítására. Az alkalmazott homok tulajdonságai is fontosak. A gömbölyded szemekből álló, alacsony folyási határú homok nem megfelelő. A folyási határnak 75%-nál magasabbnak kell lennie. Bonnenfant vizsgálata szerint az Amerikában elterjedt Talbot-szabály egymagában nem elégséges annak eldöntésére, hogy valamely talaj alkalmas-e földút anyagául. Mindenesetre fontos, hogy a kavicsanyag egyenletes összetételű legyen, 10—25 mm legnagyobb átmérővel. Előnyös, ha a homok-, iszap- és agyagtartalom egymással összhangban van. A jó tömörítés nagyon fontos. A jó bedolgozás igen jelentős mértékben javítja az útpályába beépített anyag tulajdonságait. Hatása kettős: a talaj szilárdsága növekszik és nehezebben vesz fel vizet. A bedolgozásra legmegfelelőbb víztartalom laboratóriumi kísérlettel (Proctor-kísérlet) állapítható meg, de a munkahelyen is könnyen ellenőrizhető. Ily víztartalom esetén az agyagos talaj nem ragad már hozzá a megmunkáló szerszámhoz, de még összeáll, nem porlik. Összefoglalva: a földút akkor lesz minden időben járható, ha anyagának szilárdsága minden körülmények között nagyobb 5 kgjcrrfi-nél. Ehhez szükséges, hogy a h ibarcs jó kohéziójú, megfelelő mennyiségű kolloidanyagot tartalmazzon, amit a plasztikus index—folyási határ viszonyszám alapján bírálhatunk el. Az alacsony folyási határú homoktalajok nem megfelelőek. Jó szemösszetételű, 10—25 mm legnagyobb átmérőjű kavicsadalék növeli a szilárdságot. Az agyagbeton végül annál tartósabb, minél jobban, tömörebben építik be. Szilvágyi Imre (József Nádor Műegyetem, Talajmechanikai Laboratórium.)