Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VIII. Szakirodalom

MASKJEVICS: HOSSZÚIDEJŰ HIDROLÓGIAI ELŐREJELZÉSEK 89 Az analitikus kifejezésekben a független változók: 1. a hótakaró februárvégi vastaesága, a december —márciusi középhőmérséklet és az első 0° feletti középhőmérsékletü nap kelte; 2. ugyanazok, de harmadik tagként a fenti helyett a folyó jégpáncéljának vastagsága február végén. Az előrejelzések hibája az esetek 70-86%-ában 4 — 5 nap, a legkevésbbé bevált esetben 16 nap. Az előrejelzés március elején, tehát átlag 33 — 45 nappal előre történik, de lagalább 23 napos, mert március 23-ánál korábban még nem szakadt fel a jég. A művelethez szükséges a márciusi középhőmérséklet ismerete. Értékét a téli félév hőmérséklet-összegező vonalai gyakorlatilag megfelelő pontossággal adják meg. A jégfelszakadás átlagos időpontját (korai, átlagos, késői) a téli hónapok középhőmérsékletének összege alapján is elég jól meg lehet becsülni. Végül itt is fokozható a pontosság az összeszűkítés módszerének alkalmazásával. Éghajlati okokból meglehetősen szoros a kapcsolat a különböző folyók jég alóli felszabadulásának időpontja között. Például a Dnyepr vagy a Don mintegy 22 nappal korábban válik jégmentessé, mint, a Moszkva. Aránylag könnyű az első jégmegmozdulás és az olvadás kezdete, illetve a felszakadás időpontja és a tavaszi árhullám tetőzésének kelte közötti kapcsolatot megállapítani. Az összefüggéseket ábrázoló ponthalmazok kiegyenlítővonalai 5 — 10 napos szórással adják meg a tavaszi t et ő z é s időpontját. Végeredményben tehát az előrejelzés 40— 50 napos. * * * MASKJEVICS OLGA kitűnő munkájának eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: a Moszkva folyó vízjárásában legkiemelkedőbb tavaszi árviz magasságát 1 m pontossággal, időpontját 5—10 napos szórással kereken 6 héttel előre tudja jelezni, és a megadott hibahatárok az esetek 80%-ára érvényesek. Ugyancsak 4—0 héttel előre és 4 —

G napos hibával jelzi a jég megjelenésének, a folyó beállásának és a jégpáncél felszakadásának időpontját. Végül általában minden hónapban meg tudja mondani, hogy a következő hónap középvízállása hogyan fog viszonylani a sokéves átlaghoz, magasabb, vagy alacsonyabb lesz-e náia. Ezeket az eredményeket akkor tudjuk igazán értékelni, ha meggondoljuk, hogy a Moszkva folyó vízgyűjtőterülete a babjegorodszki mércénél, amelyre a vizsgálatok vonatkoznak, mindössze 8100 km

2. (Összehasonlításul szolgáljanak a következő adatok: a Zagyva Szolnoknál 5737 km

2, a Kettős-Körös a két Körös egyesülésénél 8106 km

2, a Sebes- Körös a torkolatánál 7862 km

2, a Sajó és a Hernád összefolyásuknál 6513, illetve 5481 km

2.) Aránylag kis vízfolyásról van tehát szó, amely esésben (a forrás és a vizsgált szelvény közt átlag 18 cm/km) és vízjátékban (918 cm) is közeláll a mi kisebb alföldi folyóinkhoz: De hol vagyunk mi attól, hogy összehasonlításul említett folyóvizeinkre vonatkozóan olyan vízrajzi adatfeldolgozásunk lenne, amilyent MASKJEVICS közöl! Igaz, hogy egy világbirodalom milliós fővárosát szelő vízfolyásról van szó, a várható vízállások ismeretéhez tehát igen jelentős érdekek fűződnek. És bizonyos az is, hogy az előrejelzések a jégjelenségekhez kapcsolódnak, amelyek az orosz folyókon sokkal állandóbb jellegűek, mint nálunk. (A Duna jege Budapestnél 100 év körül csak 39-ben áll meg és 100 közül 3 óv teljesen jégmentes.) De a nehézségektől nem szabad visszariadnunk, és a magyar vízgazdálkodás jövője érdekében mielőbb el kell készítenünk a kisebb folyóinkra vonatkozó részletes vízrajzi tanulmányokat. A feladat elvégzése elsősorban a kultúr- ós folyammérnöki hivatalok kellő helyi ismerettel rendelkező tagjaira vár. Dr. Lászlóffy Woldemár /