Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VI. Hatolykai Pap István: Vízrendezési feladataink a Duna-Tiszaközi Hátság keleti lejtőjének középső részén

VÍZRENDEZÉSI FELADATAINK A DUNA-TISZA-KÖZI HÁTSÁG KELETI LEJTŐJÉNEK KÜZÉPSÖ RÉSZÉN írta: HATOLYKAI PAP ISTVÁN.

1 Általános helyzetkép. D. C. 626.86 Ha a Duna—Tisza-köz keleti oldalának térszíni kialakulását a vízrendezés szempontjából tüzetesebben vizsgáljuk, három érdekes megfigyelést tehetünk. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a terület Nagykőrös és Horgos—Királyhalom közti részén a természet egyetlen említésreméltó vízfolyást sem alakított ki, míg az ettől északra és délre eső homok-, illetőleg löszháton magaspartba ágyazott természetes medrek biztosítják a vizek mindenkori szabad lefolyását a Tiszába (1. ábra). Feltűnik továbbá ezen a területen az uralkodó északnyugat—délkeleti szél irányával párhuzamos homokbuckák vonulata s a buckák között elterülő hosszú, lapos mélyedések (völgyeletek) sora. A kilóméterenkint átlagosan 1 méter térszínesésű völgyeletek folytonosságát aránylag sűrűn, szabálytalanul elhelyezkedő, harántirányú homok- és löszhátak szakítják meg, miáltal a felszíni vizek összegyülemlésére teknők, tavak, semlyékek százai képződtek. Végül szembeötlő, hogy a völgyek kivétel nélkül mind a Csongrád—Magyarkanizsa közötti mély ártérbe torkoll anak s így ez a Tisza árvizei ellen töltésekkel védett terület valósággal gyűjtőhelye a vele határos fennsík vadvizeinek. A terület kiterjedése csaknem 4000 km

2, ebből ártér 600 km

2, vagyis az egésznek mintegy 15%-a. Az ártér védelmén három társulat osztozik. A legdélibb, legmélyebb fekvésű és így a vízjárásnak leginkább kitett szegedi társulat területén fekszik Szeged városa. Érthető tehát, ha innen hangzik el mindig a legtöbb panaszos szó vízbajok miatt. A külvíz elleni védelem terén a három társulat közül a két felsőfekvésű: a Csongrád— sövényházi és a hármas-algyői társulat tette meg az első komoly lépést, amikor az 1888— 1893-as évekb m a fennsíkot a Tiszával összekötő, az ártéren keresztül töltések között haladó Dongéri-csatornát közösen megépítették. Majd az előbbi társulat elkészítette ennek a csatornának a folytatásaként az úgynevezett Gátéri-csatornát is, ami által árterének a külvíz elleni védelmét — az északi oldal kivételével —, teljes mértékben biztosította. A hármas-algyői társulat ártere azonban nyugat felé nyitott maradt. A Szegedi Ármentesítő Társulat Szeged alatti árterének védelmére épült 1902-ben a lúdvári zsilip és a 4 m

3/sec teljesítőképességű szivattyútelep. Ezt követőleg a külvíz megfékezésére három évtizeden át úgyszólván csak tervek készültek. Legutóbb UDRÁNSZKY JÓZSEF kormánybiztos foglalkozott a kérdéesel. Mindenekelőtt övcsatornára gondolt, de az országhatár közelsége eleve kizárta ezt a megoldást. Terve ismeretes.

3 1 Előadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Vízépítési Szakosztályának 1942 december I -i ülésén. 2 HATOLYKAI PAP ISTVÁN: Szeged környéke vízrendezésének megoldása és annak hatása a fehértói tógazdaság létesítésére. Vízügyi Közlemények 1935/4. szám, 622. oldal.