Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - V. Trummer Árpád: Az 1940-42. évi vízmentesítési munkálatok

38 TR

TJMMER ÁRPÁD Az ország vízlevezető csatornahálózata a három év alatt végzett munkálatok következtében 25.229 km-ről 36.225 km-re szaporodott. Egy kat. hold vízmentesítésére több mint 6 m

3 földmunkát kellett végeznünk. Ebből a hatalmas munkamennyiségből — mint az alábbi táblázat mutatja — vízitársulataink hatalmas részt végeztek. Év Végzett földmunka m' Felhasznált napszám Kifizetett költség P 1940 2,300.000 460.000 1,840.000 1941 12,500.000 2,140.000 25,150.000 1942

1 5,000.000 1,250.000 10,000.000 Összesen . 19.800.000 3.850.000 36,990.000 1 Az adatok augusztus hó végéig terjednek. Ezek szerint vízitársulataink a három küzdelmes év alatt végzett összes földmunkának 78-1%-át végezték és az összes napszámok 64-8%-át használták fel. A költségfelhasználás az összes állami támogatásnak 59 százaléka. A csatornák építése a vázolt években az ország egész területén folyamatban volt. Mégis egyes jobban veszélyeztetett vidékeken a munkálatokat nagyobb erővel és nagyobb költséggel végezték. Ilyen volt 1941-ben a Dun a-T i s z a köze, ahol mind a Duna balpartján, mind a Tisza jobbpartján nagyarányú belvízkiöntések voltak, mint már az általános részben ismertettük. Ezért indult meg a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén az északi (dömsödi) és a déli (foktői) árapasztó csatorna építése. A csatornák célja, hogy a társulat dunavölgyi főcsatornáját tehermentesítsék és a belvizek egy részét rövid vonalon vezessék le a Dunába. A felső árapasztó csatorna tervezett vízemésztése 6-0 m

3/sec, a délié pedig 8-0 m

3/sec, a 12 m

3/sec vízvezetésű főcsatornánál tehát jóval több vizet vezetnének és a vízvezetés gyorsaságát megkétszereznék. A 23-4 km hosszúságú északi árapasztó csatornánál az 1941-42. években 226.000 m

3 földmozgósítást végeztek. A munkát a vizek visszahúzódása után 1943 —44-ben is folytatták, a háborús nehézségek miatt azonban a társulat eddig még nem tudta befejezni a munkát. Ugyancsak csonkán áll a 33'6 km hosszú déli árapasztó csatorna, melynél az 1941 — 42. években összesen 452.000 m

3 földmozgósítás történt. Azóta a társulat, anyagiak hiányában, ezt a munkát sem tudja befejezéshez juttatni. A munkálatok félbenmaradása sajnos általános jelenség, mert az 1940— 42. években a vízitársulatoknak juttatott hatalmas összegű állami támogatások elapadása után a társulatok a munkálatokat még szerény keretekben sem tudják folytatni és valószínű, hogy újabb állami beavatkozás nélkül belvízrendezésünk korszerű feladatainak megvalósítása ismét a jobb jövőre marad. A Duna-Tisza közének keleti részen — a Tisza völgyében — az oda kirendelt árvízvédelmi miniszteri biztos az 1941. évben végrehajtotta a Dong-ércsatorna munkálatait, amelyek a csatorna vízvezetőképességét 6 m

3/sec-ról 24 m

3-re fokozták. Ugyancsak elkészült az Alpári csatorna 5 m

3/sec víz vezetéssel, valamint délebbre Mar ionos—Paphalmi-csatorna. Ezek a munkálatok az aránylag kedvezőbb vízhelyzet ellenére 1942-ben is folytatódtak. A 6-0 m

3/sec vízvezető képességű martonos—paphalmi csatorna meghosszabításaként elkészült a madarásztavi és széksóstavi csatorna 85, ill. 14 km hosszúságban.