Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - IV. Kertai Ede: A vízügyi szolgálat háborús veszteségei

A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT HÁBORÚS VESZTESÉGEI 21 kívüli (beruházási) kiadásokat összevéve 15—16 millió aranypengő volt.

1 A veszteség ennek az összegnek — nagyságrendileg — kereken kétszerese! A táblázatok rideg számadataiból az alábbiakat állapithatjuk meg: A folyammérnöki szolgálat — ideértve a folyammérnöki hivatalokat, a Balatoni Kikötők Felügyelőségét, a Budapest —Újpesti Kikötőkezelőséget, a Dunai Kotrások Vezetőségét, a Tiszai és Körösi Kotrások Vezetőségét, a Kincstári Kőbányakezelőséget és a Vízrajzi Intézetet — vagyonának 23-6%-át vesztette et. A teljes kárösszeg mintegy 9-6 millió pengő. A kultúrmérnöki szolgálat — a kultúrmérnöki hivatalok, az Öntözésügyi Hivatal, a Gabonatárházak Építésvezetősége ós a Zagyvaszabályozás Építőkirendeltsége — kára együtt 4-2 millió pengő, az összes vagyon 12-8%-a. A vízitársulatok — ármentesítő és vízhasználati társulatok — együttes vesztesége 20-4 millió pengő, vagyonuk 24-9% a. A károk nagyságánál is súlyosabb a jellegük. Mindenekelőtt szembetűnik a kultúrés folyammérnöki hivatalok 44-8, ill. 62-2%-os átlagos vesztesége. Ezek a hivatalok elsősorban a vízimunkálatok előkészítését és irányítását szolgálják. A kár tehát a szolgálat központi idegrendszerét bénította meg. Ármentesítő társulataink károsodásának aránya 23-8%. Az aránylag csekély százalékszám azonban nem fejezi ki a kár igazi jelentőségét, mert amíg pl. a terményekben vagy állatállományban elszenvedett veszteséget a mezőgazdaság aránylag rövid idő alatt pótolja, itt a termelés biztonságának a megszűnéséről van szó. A veszteségek nagyobb része vízgazdálkodásunk alapjait érte. Különösen kitűnik ez, ha az anyagok szerinti kimutatást nézzük (IV. táblázat ). Az irattárak pusztulásával a tervekben felhalmozott szellemi kincs veszett oda (2.tétel; 7-2 millió P, az összes kár 23-2%-a). A pótlásukhoz szükséges idővel mérhető, közvetett kárt nem is számítva, rengeteg felvételt kell megismételni. De az ehhez szükséges irodai és műszaki felszerelésben is óriási a hiány (1. és 3. tétel együtt l-l millió P, az összes kár 3-5%-a). Egyedül csak geodéziai műszer hiányzik kereken 250. Hasonló a helyzet minden egyéb munkaeszköz és műhelyberendezés, ill. anyag tekintetében (4- 6., 11., 16., 24. és 25. tétel, együtt 5-0 millió P, az összes kár 10-3%-a), amelyek a mai viszonyok között még külföldről is nehezen pótolhatók éppúgy, mint a különféle munkagépek és a folyami munkálatokhoz szükséges úszójárművek (12., 17. és lOfl. tétel, együtt 7-6 millió P, az összes kár 24-5 %-a). A közlekedési és szállítási eszközökben elszenvedett kár az árvízvédelem szervezetének működését bénítja meg (lOjll.,14.és 22. téte.l, együtt 1-2 millió P, 3-9%), de ide kell sorolni az árvédelmi anyagban, a töltésekben és az ezek biztosítását szolgáló füvesítésekben és fásítás ban keletkezett veszteségeket, és az árvédelmi célokra tartalékolt készpénz elvesztését is (9., 20.,21. és 23. tétel, együtt 4-0 millió P, 13%). Súlyos a vízügyi szolgálatot ért háborús csapás, de még súlyosabb az előtte álló feladat. Az elesettségből talpra kell állni és vállvetett munkával biztosítani kell a magunk és az utánunk jövő nemzedékek nélkülözésmentes, boldog életét! 1 Az 1937/38. évi állami költségvetés vízügyi kiadásai 4-2 millió pengőre, a vízitársulatok költségvetési kerete 10—11 millió pengőre rúgott, amihez a kultúrmérnöki hivatalok által érdekeltségi számlára végzett munkáknak mintegy 750.000 pengős költsége járult.