Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - II. Németh Endre: Rohringer Sándor, 1868-1945

ROHRINGER SÁNDOR f 1868-1945. D. G. 92 : 62. A nagy történelmi kataklizma félelmetes eseményeinek sodrában szinte észrevétlenül költözött el közülünk a magyar vízimérnökök nagy családjának és tudományos életünknek egyik jellegzetes egyénisége: Rohringer Sándor. Roh ringer Sándor 1868 március 28-án született Kassán. Szülővárosa egyszersmind életpályája első, nagyobbik szakaszának színhelye is volt. Ott tanulta meg a betűvetést, az ottani premontrei főgimnázium tanárai alakították tudásvágytól áthatott lelkét. Minden jel arra mutat, hogy már kora ifjúságát megihlette a természet szeretete. Ez indította arra is, hogy a budapesti Kir. József Műegyetemen folytassa tanulmányait és 1890-ben mérnöki oklevelet szerezzen. Katonaéve után, 1891 októberében, kezdte mérnöki tevékenységét az Orsz. Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalnál. A következő év tavaszán kir. s. mérnökké nevezték ki, és szülővárosába, a IV. sz. m. kir. kultúrmérnöki hivatalhoz osztották be, ahol — figyelmen kívül hagyva néhány hosszabb-rövidebb időtartamú kirendelést — több mint egy negyedszázadon át gyakorolta kultúrmérnöki hivatását. Közben állandóan képezte magát, nemcsak idegen nyelvekben, műszaki téren, és a kultúrmérnöki hivatással kapcsolatos gazdasági ismeretek megszerzése révén, hanem a kassai jogakadémián jog- és államtudományi államvizsgát is tett. Átlagon felüli képességeit felettesei hamarosan felismerték és 1898—99-henfigyelemreméltó feladat elvégzésére, a Recsina-patak szabályozási munkálat ainak irányítására Fiúméba rendelik ki. Ezt a munkát olyan dícséretreméltóan hajtotta végre, hogy az első világháború után a Fiume feletti uralmat átvevő olasz állam szakemberei a legnagyobb dicsérettel emlékeztek meg az azóta csaknem félszázadon át sikeresen működő építményről. Kassai állomáshelyére visszatérve, a szép munkáért miniszteri elismerésben is részesült. Néhány évi besztercebányai tevékenység után pedig 1909-ben a kassai kultúrmérnöki hivatal főnöke lett és egyben a vízmesteriskola vezetését is gondjaira bízták. Tíz éven át állott ennek a fentos intézménynek az élén és ezalatt bontakoztak ki oktató- és nevelőképességei. A vízügyi szolgálat vízmesteii karának idősebb korosztálya hálásan emlékszik benne szigorú, de mindig igazságos igazgatójára. Az első világháborút követő összeomlás után egyideig Kassán maradt, majd 1921-23ban, miniszteri tanácsosi rangban, a fölművelési minisztériumban mint a kultúrmérnöki ügyosztály kerületi felügyelője teljesített szolgálatot. 1923 ősze fordulópontot jelent Rchringer Sándor életében: a Műegyetem előterjesztésére a vízépítéstani tanszék ny. r. tanárává nevezték ki. Új feladatok, sokkal szélesebbkörű, sokoldalúbb tevékenység vártak Rá új hivatásában, amelyet százszázalékosan töltött be. Mert teljes értékű tanár volt: tanított, példaadással nevelt, kutatómunkájával külföldön is elismerést szerzett a magyar névnek; a vízépítéstan oktatását a külföldi nagy egyetemek színvonalára emelte. Nem volt a fantáziának, a csillogó elméleteknek az embere, hanem inkább gyakorlati mérnök, fáraelhat at lan szervező, elmélyedő kutató és kritikus megfigyelő. Ezek a hajlamok vezették akkor is, amikor rengeteg fáradság és utánjárás után