Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség

A LEFOLYÁS! TÉNYEZŐ 7 eljönnie, hogy belvízrendezésünk hiányosságait a nyilvánosság is észrevegye. Nyilvánvalóvá vált, hogy nagy területeken rendszeres és biztonságos mezőgazdasági művelést csakis a belvízrendezés hiányosságainak kiküszöbölése után lehet remélni. Belvízrendezésünk tökéletesítése így országos gazdasági feladat lett, amelynek megoldása elől immár kitérni nem lehet. Belvízrendezésünk eredményességének fokozása érdekében Trümmer Árpád

1 szerint a legsürgősebb tennivalók: 1. a hektáronkint levezetendő vízmennyiségnek, 2. az egységet alkotó vízrendszerek kiterjedésének, és végül 3. a szivattyútelepek építési alapelveinek és elhelyezésüknek megállapítása. A felsorolt hármas munkacsoport közül tanulmányom tárgya az első, vagyis a hektáronkint levezetendő vízmennyiségnek, másként fajlagos vízszállításnak meghatározása. Fajlagos vízszállításon a következőkben a csapadékból másodpercenkint lefolyó legnagyobb vízmennyiségnek a területegységre vonatkoztatott értékét értjük (l/sec. ha, vagy m

3/sec. km

2). Bárhogyan is kíséreljük meg a meghatározását, ismernünk kell a lefolyó vízmennyiségek szempontjából számításba jöhető csapadékok törvényszerűségét, a kérdéses területet összes sajátságaival együtt, és végül a legnagyobb vízmennyiség kiválasztása céljából a vízlefolyás jelenségeit. Ha tehát a fajlagos vízszállítást bizonyos területre ki akarjuk számítani, a következő három feladatot kell elvégeznünk: 1. Vízgyüjtőterületenkint külön-külön meg kell állapítanunk a csapadékoknak az időben való változását, valamint az esőzések időtartama és a csapadékmagasság közti összefüggéseket, végül ki kell választanunk a legnagyobb vízlefolyást előidéző csapadékokat, amelyek a fajlagos vízszállítás kiszámításának alapjai. 2. Meg kell határoznunk a lehulló csapadéknak ténylegesen lefolyó hányadát, vagyis azt a változó arányszámot, melyet a kérdéses területről lefolyó Qf és a reá csapadék alakjában lehullott Q, vízmennyiség hányadosa ad meg. Ez az arányszám — = a, a lefoQe lyási tényező, még ugyanazon vízgyűjtőterületre sem állandó, és nemcsak az évszakok szerint, hanem az esőzések tartóssága és a csapadékmagasságok szerint is változik, vagyis rendkívül sok tényezőtől függ. (Ezeket később még részletesen is felsoroljuk.) A fajlagos vízmennyiség megállapítása végett végül, a mértékadó csapadékokkal összhangba hozva, a lefolyási tényező legnagyobb értékét kell figyelembe vennünk. 3. Meg kell vizsgálnunk a vizek összegyülekezésének, lefolyásának módját és idejét, valamint a mederbe jutott vizek levonulásának jelenségeit, hogy így a mértékadó csapadékok és lefolyási tényezők figyelembevételével végeredményként a fajlagos vízszállítást kiszámíthassuk. 1. A csapadéktörvényszerűségek meghatározása és a mértékadó csapadékok kiválasztása. A csapadékok magassága, időtartama és területi kiterjedése között bizonyos összefüggések mutatkoznak. Ezeket a törvényszerűségeket a múltban észlelt csapadékadatokból határozzuk meg, de a következőkben feltesszük, hogy a jövőben várható csapadékok az így meghatározott csapadéktörvényszerűségek szerint fognak alakulni. A fajlagos vízszállítás számításánál — mint látni fogjuk — a legfontosabb a csapadék magassága és időtartama. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a rövid idő alatt lehullott csapadék1 Trümmer A.: BELVÍZRENDEZÉSÜNK FONTOSABB FELADATAI. — TiszaDunavölgyi Társulat, 1942-1. sz. kiadvány.