Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)

1-4. szám - IV. Szakirodalom

75 SZAKIRODALOM A próbakockák tárolási módja: Szilárdság: kg/cm

2 180 napon át +18 C°-on 461—498 ( = 100%) 7 „ „ —4 C°-on, majd 183 napon át +18 C°-on 343—355 (= 69—77%) 28 „ „ —4 C°-on, majd 152 napon át +18 C°-on 263—278 (= 53—60%) Ezekkel a számokkal szemben érdekes, hogy az első héten +4 C°-on tárolt kockák szilárdsága, ha azután 18 C°-os hőmérsékletű térbe kerültek, még valamivel nagyobb volt, mint az elejétől fogva 18 C°-on tároltaké. Az átmeneti lehűlés tehát (nem fagy!) a végső szilárdság szempontjából nem veszélyes és nem késlelteti nagyon a mintadeszkázat eltávolítását. Figyelemre méltó az a megjegyzés is, hogy az állott cementtel készült beton a hidegre fokozottan érzékeny. A CaCl

2-adagolással végzett kísérletek mind a +4 C°-on, mind a —4 C°-on tárolt próbakockáknál a 7 és 28 napos szilárdság növekedését mutatták. А СаС1

г hatása cementfajtánkint más és más mérvű, ezért adott esetben kísérleti alapon kell dönteni alkalmazásáról. Biztos szerként a hideg hatása ellen nem tekinthető, de mivel a szilárdulást hideg időben gyorsítja, használata általában ajánlatos. Káros hatással csak a nagy szulfáttartalmú cementekre van. A kísérletekből a gyakorlatra kettős következtetést vontak le: l.)a kohócementek és ugyanolyan minőségű portlandcementek hideg időben is egyformán használhatók, 2.) 4 C° alatti hőmérsékletnél célszerű a betonkeveréshez 3%-os kalciumklorid-oldatot használni. Kontur György. Suquet: Vízgazdálkodás tározómedencékkel a Szajna-medence Párizs feletti részén. (Aménagement du bassin de la Seine à Vamont de Paris au moyen de réservoirs.) Annales des Ponts et Chaussées, 110. évf

., Párizs, 1940, V—VI. szám. (479— 503. old., 1 ábrával.) A Szajna 1910. évi, Párizs egy részét elöntő árvize indította meg azt a nagyméretű hidrológiai és vízgazdálkodási kutató- és tervezömunkát, amelynek legelső célja az árvizek romboló hatásának csökkentése volt. A kutatótevékenység nem érte el teljesen ezt a célt, mert az árvízi kérdések — amint erre a tanulmányok rámutattak — a Szajnavölgy hidrológiai, geológiai és meteorológiai adottságai, és nem utolsó sorban mai települési és közgazdasági viszonyai miatt tisztán vízgazdálkodási módszerekkel tökéletesen meg nem oldhatók. Eredménytelennek mégsem mondhatók ezek a tanulmányok, mert az értékes részeredmények tanulsága szerint aránylag kisebb vízgazdálkodási beavatkozásokkal növelhető az aszályos idők kisvízhozama és ugyanakkor — kisebb mértékben — csökkenthető az árhullámok magassága is. A tanulmányok egységes, a Szajnának Párizs feletti teljes vízgyűjtőterületére kiterjedő vízgazdálkodási munkaterv kidolgozására vezettek. A munkaterv egy medencék sorából álló tározó-rendszert vázol, amely kiegyenlíti a folyók vízjárásának szélsőségeit. A tervet 1926-ban fogadta el a közmunkaügyi miniszter és a végrehajtás költségeinek 45%-át elvállalta. Azóta a tározók nagyobb része elkészült, egyrészük folyamatosan a jövőben valósul meg. A tározőrendszer ismertetése előtt bemutatjuk о Szajna-medence hidrológiai képét. (1. ábra.) A Párizs feletti 43.000 km

2 kiterjedésű vízgyűjtőterület 2/

t-e vízzáró, a/,-o áteresztő altalajú. A vízgyűjtő főerét a nagyrészt áteresztő altalajba bevágódó Szajna-meder alkotja. Mellékerei északról a szintén áteresztő altalajú Marne, délről a vízzáró kőzetű hegységben eredő Yonne. Az Yonne árvizei igen hevesek, átlag négy nap alatt érik el Párizst. Rövid időtartamúak, de rombolóak. A Felső-Szajna és a Marne árvizei 8—10 nap alatt érnek le Párizsba, lassúbbak és kevésbbé veszélyesek, mert egyrészt az áteresztő altalaj, másrészt a mintegy 600 km

2 kiterjedésű árterek sok vizet tároznak. A kisebb mellékfolyók, mint a Loing, a Nagyés a Kis-Morin árvizeinek levonulási ideje 3—4 nap. Az Yonne és a kisebb mellékfolyók árhulláma általában megelőzi a Felső-Szajnáét és a Marneét. Ezek az árvizek az összetevő árhullámok időbeli eltolódása miatt nem okoznak bajt. Veszélyes árvizek akkor lépnek fel Párizs környékén, amikor a Felső-Szajna és a Marne árhullámának leérkezésével egyidőben egy újabb esőzés folytán az Yonne másodszor is megárad. A három folyó árhullám ekkor találkozhatik és katasztrófát okozhat. Ez volt a helyzet 1910-ben, amikor a Szajna vízhozama elérte a 2500 m

3/sec-ot, mely vízhozamnak felét az