Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
20 DB. BÓGÁBDI JÁNOS Már említettem, hogy a Montanari-féle függvényt minél hosszabb időközre kiterjedő megfigyelésekből kell levezetni. Előző példánkban — és többi számításainkhoz is — az 1932—41 éveknek, vagyis tíz évnek észlelési anyagát vettük figyelembe. Bár az 1932—41. évtized rendkívül csapadékos éveket foglal magába, lehetséges, hogy az 1932 előtti észlelési anyag bevonásával nagyobb csapadékmagasságokat kapunk. A növekedés kiterjedhet természetesen a csapadéksorozat valamennyi tagjára, de csupán néhány érték növekedése is lehetséges, sőt előfordulhat, hogy a csapadéksorozat változatlan marad. Célszerű tehát ilyenirányú vizsgálatokat végezni. Mindenesetre nagy munkamegtakarítást jelentene, ha az 1932—41. évtized adatai elegendőnek bizonyulnának, mivel a csapadékadatok kiírása és feldolgozása hosszú, fáradságos munka. Vizsgáljuk meg a Középtiszai Ármentesítö Társulat területére az 1932—41-ben és az 1912—41-ben észlelt esőzésekből képezhető legnagyobb havi csapadéksorozatokat. A csapadéksorozatok számításához 12, ill. 8 csapadékmérő állomás észlelési anyaga szolgált, mivel 4 állomás csak 1931 után létesült. (Lásd a csapadékmérő állomások kimutatását a függelékben.) A VIII. táblázat az 1912—31 közti 20 évben, az 1932—41 közti 10 évben, és végül az 1912—41 közti 30 esztendőben észlelt esőzések alapján levezetett legnagyobb havi csapadéksorozatokat tünteti fel. Az összehasonlítás megkönnyítése végett az egy-, kettő-, három- stb. napos legnagyobb csapadékmagasságokat dült szedés jelzi. Ebből kitűnik, hogy jobbára az 1932— 1941 évtized értékei a nagyobbak. Azonban, mint várható is volt, helyenkint az 1912—31ben észlelt csapadékmagasságok meghaladják őket. így januárban és júliusban a hét : és nyolcnapos, szeptemberben és novemberben az egynapos, áprilisban pedig a négynapos kivételével valamennyi csapadékmagasság az 1912—31 közti húsz évben mutatkozik nagyobbnak. A hét- és nyolcnapos csapadékmagasságoknál a növekedés nem nagy, és januárban 2, júliusban pedig 3 napi szárazság után jelentkezik. Hasonlóan jelentéktelen a különbség a szeptemberi és novemberi egynapos csapadékmagasságoknál. Ezek miatt tehát nem volt érdemes az 1932 előtti esőzéseket figyelembe venni. Csupán az áprilisi csapadéksorozatnál mutatkozik lényegesebb különbség, különösen az egy-, három- és ötnapos értékeknél. A lefolyási tényezők ismerete nélkül nem lehet előre megmondani, hogy a fajlagos vízszállítás szempontjából számításba jön-e ez az áprilisi csapadéksorozat, vagy sem. Valószínű, hogy a fajlagos vízszállítást nem a téli, hanem a március—októberi csapadéksorozatok valamelyikéből kellene számítani. Mivel pedig esetünkben az áprilisi csapadéksorozattal nem számítunk, felesleges volt az 1912—31-ben észlelt esőzések vizsgálata. Általános érvénnyel azonban nem állíthatjuk ezt. Április helyett ugyanis bármely hónapra kaphattunk volna nagyobb csapadékmagasságokat. Célszerű tehát minél hosszabb időközre terjedő csapadékészleléseket figyelembe venni. Számításainknál mégis csak az 1932—41 évtized csapadékadatait használtuk fel. Ennek több oka van. Először is a csapadékmagasságok meghatározásánál a valószínű eltérések nem túlságosan nagyok. Másodszor 1912—31 között sokkal kevesebb csapadékmérő állomás működött, amiből a csapadékmagasságok számtani közepének számításánál jelentős hiba származhat. Harmadszor a régi csapadékészlelések kevésbbé megbízhatóak, mert a régebbi esőmérők nem mérték pontosan a csapadékmagasságokat. Az adatok utólagos javítása többé-kevésbbé önkényes. Negyedszer igen jelentős munkatöbbletet takarítunk meg. + # * A Vízrajzi Intézetben ezideig összesen tizenkét vízitársulat területére, valamint a Nádor-csatorna sárszentmihályi és a Zagyva jászteleki vízmércéjéhez tartozó vízgyűjtőterületre állapítottuk meg az 1932—1941 közt észlelt esőzésekből képezhető legnagyobb havi csapadéksorozatokat. A tizenkét vízitársulat a következő:
