Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

BESZÁMOLÓ 15 szokat is képezett. Pozsonynál, Oroszvárnál, Nagymarosnál és Vácnál keletkeztek nagyobb torlódások, de beavatkozás nélkül továbbjutottak. Ercsinél, Adonynál, Dunaföldvárnál, Harta-Uszód között és Paks alatt repülőgépekről bombázták a jeget. A megáradt víz helyenként túlhaladta az eddig észlelt legnagyobb magasságot. A jeges árvíz all. rajzból kivehetőleg Budapesten március 18-án 724 cm vízállással tetőzött. 43 cm-rel maradt az 1876. február 26-án észlelt, a fővárosi Dunaszakasz szabályozása óta legmagasabb 764 cm-es jeges árvíz alatt. Az olvadás március közepe táján Hazánk területére is átterjedt, az ország nyugati felébe nagy tömegű meleg levegő tódult, március 15-én meleg eső esett. A meleg levegő és a meleg eső együttes hatására a hó hirtelen elolvadt s a hólé minden eddigit meghaladó tömegben jelentkezett. Folyammá dagadt a legkisebb vízfolyás is. Különösen sokat szenvedett a Marcal, Sió, Kapós, Zala s a Karasica völgye, a Balaton körüli berkek és a Velencei-tó környéke. Űjból megáradt a Duna is. Lórévnél átszakadt az árvédelmi töltés, Lórév és Makád víz alá került. A Soroksári Dunaág mellett Kiskunlacháza és Pereg községek egy részét elborította a víz, később a Szentendrei szigeten Pócsmegyer is áldozatul esett. . A hónap vége felé az olvadás a Felvidékre és a keleti részekre is átterjedt. A Vág, Nyitra, Garam, majd a Szamos, Latorca, Ondava, Sajó, Ronyva, Hernád, Zagyva és a Tarna rendkívüli mértékben megáradt, a jeget több helyen robbantani kellett. A Tisza áradása április első napjaiban fejlődött ki. Április 6. és 8. között nagy szélvihar dühöngött, a Tiszavölgy Tiszafüredtől Szolnokig, a Zagyva völgye Újszász és Szolnok között ítéletidőket élt át. Csak emberfeletti munkával sikerült a dühöngő hullámokat az árvédelmi töltések között tartani. A Tisza árvize rendkívül hosszúidéig tartott, e miatt a belvízzsilipeket szokatlanul hosszú ideig zárva kellett tartani. A szivattyúk nem győzték a vizet emelni, katasztrofális helyzet alakult ki. A belvíz mennyiségét növelte a nagy tömegben odafolyt külvíz s a minduntalan megeredő eső is. A kiilvíz nagy része idegen fennhatóság alatt álló területekről folyt át. A sok csapadék, a hűvös időjárásnak megfelelő csekély párolgás és nem utolsó sorban a folyók magas vízállása megnövelte a talajvíz mennyiségét is. Sok ezer hold szántó vetése tönkrement, sok föld kihasználatlanul maradt. Sok ezer ház összeomlott, több száz közúti és vasúti híd beszakadt. Nagy mértékben megrongálódtak az árvédelmi töltések s a vízvezető csatornák is. A kár pénzbeli értékét vitéz Bonczos Miklós dr. államtitkár, kormánybiztos 25—30 millió pengőre becsülte. Az 1940. évi árvíz sok csapása s az azok nyomán fakadt sok szenvedés az ország lakosságára rendkívül mély benyomást gyakorolt. Nagy megnyugvást keltett, amikor a m. kir. Kormány az árvízvédelmi kormánybiztos kezdeményezésére a fegyvergyakorlatról visszatért katonák téli ellátásának biztosítására 40 millió pengőt engedélyezett s ebből 27-5 milliót vízimunkálatokra juttatott. 9-5 millió pengő kiutalása még az év őszén megtörtént. Az ország egész területén rég nem látott lázas munka indult, hatása már a következő 1941., de még inkább az 1942. évben érezhető volt.