Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

114 csukás károly levegő rossz minősége miatt, szükségessé teszi, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. A gyakorlatban elterjedt kompresszorok igen nagy része nem ad kifogástalan levegőt, ezért rendszerint külön tisztítóberendezést kell felállítani, ami tökéletes kivitelben eléggé költséges és ezért nem nagyon szívesen alkalmazzák. Ennek következtében a tisztító berendezés gyakran nem tökéletes és sok kívánnivalót hagy hátra. A jóminőségű levegő biztosítása általában kétféle módon történhet, mégpedig: megfelelő kompresszor kiválasztásával és jól működő tisztítóberendezés alk al mazásával. A kompresszorokat a szolgáltatott levegő minősége szerint osztályozva, azt látjuk, hogy első helyen áll a turbókompresszor. Ennél ugyanis, mivel a forgókerék belső részén semmiféle olajozásra nem szorul, a levegő teljesen olajmentes és kellő hűtés mellett kifogástalannak minősíthető. A korszerűen berendezett bányákban alkalmazott szellőzők ma már mind ilyenek. A dugattyús valamint a forgódugattyús kompresszoroknál olajozás nélkül nem lehet üzemet tartani. Ezért elsősorban különleges hengerolajat kell használni, de még ebben az esetben sem kifogástalan a levegő. A levegő azért romlik meg, mert a kenőolajok a nagy hőmérséklet miatt felbomlanak. 350 0°-nál a legjobb olaj is felbomlik olajgázokra. A nagy hőmérséklet keletkezésének oka nem annyira a kompresszió okozta hőfokemelkedésben, hanem főként a vezérlésben van. A tolattyús vezérlések hátránya, hogy egyrészt olajozásra szorulnak, másrészt egyetlen kompresszióviszonynál dolgoznak helyesen. Márpedig a vízalatti alagutak építésénél nagyon változó kompresszióviszonnyal kell dolgoztatni a légsűrítőket. Ez az oka annak, hogy az egy bizonyos töltési értékre beállított tolattyú az összes többinél helytelenül működik és rendszerint túlkompresszió következik be. Ennek következtében a tolattyú nyitási pillanatában nagy levegősebességek jönnek létre. A nagy levegősebesség az olajat magával ragadva elgőzölteti, vagy a keletkező nagy hőfokon esetleg el is gázosítja. Az olajgőz vagy gáz, a levegővel keveredve végül is a munkatérbe kerül és egészségtelenné teszi azt. Ezt csak úgy lehetne kiküszöbölni, hogy a tolattyú felékelési szögét minden kompresszióviszonynál meg kellene változtatni, ez azonban rendkívül nehézkes volna. A szelepes vezérlésű kompresszoroknál már sokkal jobbak a viszonyok, amenynyiben a szelepek helyes beállításával jelentősen meg lehet javítani a levegő minőségét. A szelepes kompresszorok főhibája az, hogy az általános tervezési gyakorlat szerint a kompresszorszelepek nagyon kis emelkedésűek s ennek megfelelően az átáramlási levegősebességek igen nagyok (30 m/sec). Ez helyes lehet egy normális ipari kompresszornál, de teljesen alkalmatlan az alagútépítésnél használt légsűrítőknél, mert a nagy sebesség következtében a levegőnek olajgőzökkel való telítése igennagymértékű. Egyedüli helyes megoldás könnyű, nagy emelkedésű, tehát bőátömlési keresztmetszetű szelepek alkalmazása, nagyon könnyű rugózással. Kétségtelen, hogy a nagy emelkedésű szelep bizonyos nehézségeket okoz, de megfelelő anyagokkal és szerkezetekkel tökéletesen megoldható s így alig van szükség további levegőtisztításra. A gyakorlatban alkalmazott sok kompresszor közül éppen egy szelepes vezérlésű szolgáltatta a legjobb levegőt, gyűrűs szelepek, nagy szelepemelkedés