Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - III. Csukás Károly: Sűrített levegő alkalmazása a vízalatti alagútépítésben

96 csukás károly Sűrített levegő alkalmazása. A leggyakrabban, mondhatnám általánosan használt eljárás vizes talajokban való építkezésnél a sűrített levegő alkalmazása. A talaj víztelenítése olymódon történik, hogy a vizet a műtárgy mélységének megfelelő nyomású sűrített levegővel kiszorítjuk, azaz a vízoszlop nyomását ellensúlyozzuk a benyomott levegővel. Süllyesztő szekrény (caisson) alkalmazása esetén nagyon egyszerű a víz kiszorítása, mivel a vágóéi peremén mindenhol ugyanaz a légnyomás szükséges. Nem ilyen egyszerű az eset a vízszintesen haladó alagutaknál. Az alagút fenékés felsőzáradéka között — az átmérő nagyságának megfelelően — különböző légnyomást kellene alkalmazni a víz behatolásának megakadályozására. A légnyomás nagyságának meghatározása nagy óvatosságot követel, mert a záradéknak megfelelő nyomás rendszerint nem elegendő a fenéken lévő vízszivárgás megakadályozására, viszont a fenéknek megfelelő nyomástartása esetén, laza anyagnál, könnyen levegőkitörés következhet be. A Vízműveknél szerzett tapasztalat szerint nagyrészt elegendő volt a záradéknak megfelelő nyomást tartani, csak akkor volt szükség nagyobb nyomásra, midőn a fenék táján a talajrétegek elválasztó vonalán vízerek jelentkeztek, de akkor sem volt mindig szükséges a fenéknek megfelelő teljes nyomás tartása, elegendő volt néhány tizedatmoszférával kisebb nyomás is, mert hiszen a víz mozgása a homokszemcsék között némi súrlódással is jár. A levegőkitörés elkerülése végett, ajánlatos is mindig a kisebb nyomás tartása, mert az esetleges vízbeszivárgás egyáltalában nem jelentős, hiszen csak néhány tizedatmoszféranyomás különbség érvényesülhet, amely nem tud nagyobb vízmennyiséget szállítani, úgyhogy a beszivárgó víz könnyen eltávolítható. A nyomás nagyságával vigyázni kell a már elkészült alagutaknál is, különösen a vasbetétnélküli falazatoknál, hogy a túlságosan nagy belső nyomás következtében a falazat meg ne repedjen. A gyakorlatban ez az eset is előfordult. Oka a sűrített levegő feleslegesen túlhajtott alkalmazása. A legnagyobb nyomásokat ugyanis a falazat habarcsvakolásánál szokták használni, hogy a falazaton esetleg átszivárgó vizeket visszaszorítsák. Azonban a vízszivárgás megszüntetésének nem a vakolás a helyes módja, hanem a hibás falazatrész kivésése és kijavítása. A helyes eljárás tehát a sűrített levegő nélkül való vakolás, miáltal egyrészt a vakolat minőségileg sokkal jobb lesz, másrészt a szivárgó helyek előzetes elzárása következtében, kevesebbek lesznek a vakolatleválások. 12. ábra. A sűrített levegő alkalmazásának sémája.