Vízügyi Közlemények, 1943 (25. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Bárczay János: Beszámoló az országos árvízvédelmi kormánybiztos 1942-1943 évi működéséről

8 DR. BÁRCZAY JÁNOS Az 1938—1941. években bekövetkezett örvendetes területi változás kedvezőbb helyzetet teremtett, de még mindig messze vagyunk attól, liogy vízrajzi egységünk helyreálljon. Jelenlegi határainkat térképünkön piros színnel feltüntettük. Folyóink vízjárását mindenkor a különböző meteorológiai tényezők mikénti alakulása határozza meg. Hogy az 1940—43. évek rendkívüli vízjárásának okaira rámutathassak, röviden ismertetnem kell azokat a meteorológiai tényezőket, melyeknél ez időszak alatt az átlagtól számottevő eltérések mutatkoztak. Hazánk éghajlata szárazföldi jellegű, azonban területén tengeri befolyások is elég gyakran érvényesülnek. Általában kevés a csapadék és nagyok a hőmérsékleti ingások. Télen kevesebb a csapadék, mint nyáron, legkisebb az évi mennyiség az Alföldön, legnagyobb a magas hegyvidéken. A csapadék harmincéves átlagának területi elosztását a 2. sz. térkép mutatja (9. oldal). A m. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet észlelései szerint az 1901 — 1930. években hullott csapadék 30 évi középértéke Budapesten 611, Debrecenben 682, Orosházán 522, Nagykanizsán 763, Királymezőn 1424 mm, a hőmérséklet 30 évi középértéke Budapesten 10-9, Debrecenben 10-2, Orosházán 10-8, Nagykanizsán 10-4, Királymezőn 6-5 C°. A téli (október—március) és a nyári (április—szeptemberi) félév középhőmérsékletének harmincéves átlagait a 3. és 4. sz. térképek ábrázolják (10. oldal). 1936-ban szélsőséges időjárású évek sorozata kezdődött, ettől kezdve az átlagnál több csapadék esett. A hőmérséklet egyelőre magas maradt, a csapadékból emiatt még sok elpárolgott és a talaj is sokat felvett. A harmincas évek vége felé a kedvezőtlen irányú változás mind szembetűnőbb lett. Budapest és Orosháza hőmérsékleti és csapadék adatait az 1939. évtől kezdve részletes kimutatásba foglaltam és grafikusan is ábrázoltam. Az adatokat az I—IV. számú táblázatok, a grafikonokat az 5—8. sz. rajzok mutatják. A csapadéktöbblet és a hőmérséklet hiány halmozódását a 9. sz. rajz szemlélteti. Orosháza árvizes teleinek hőmérsékleti, csapadék, hóréteg és talajfagy adatait a 10. sz. alatt csoportosított rajzokon külön is bemutatom. Amint ezekből az ábrákból kitűnik, az összes meteorológiai és hidrológiai tényezők az árvizek és belvizek szempontjából kedvezőtlenül alakult ak. A dolog természetéből folyik, hogy felszínen lefolyó víz tavasszal van legtöbb. Ennek az az oka, hogy téli hónapok alatt a csapadék nagy része hó és jég alakjában rendszerint visszamarad és tavaszi olvadáskor egyszerre távozik. Különösen áll ez, ha a csapadék fagyott talajra esett és a hőmérséklet állandóan olvadáspont alatt van. Növeli a tavaszi víz mennyiségét, ha olvadáskor meleg eső esik. A Duna budapesti és a Tisza szegedi vízállás adatait az árvizes időszakra vonat koztatva a m. kir. Vízrajzi Intézet összeállította, a vízállásgörbéket a 11. és 12. sz. rajzokon közlöm. Itt feltüntettem az 1901 —1930-ig terjedő időszak megfigyelési adataiból számított középvízállások görbéit is, ezek a kedvezőtlen irányú eltéréseket szemléltetően mutatják. A sok csapadék megnövelte a talajvíz mennyiségét s megemelte annak vízszínét. A vízszín változását Hajdúnánáson Kiskunhalason, Kalocsán, Kiskundorozsmán és Orosházán ugyancsak a m. kir. Vízrajzi Intézet észlelései alapján a 13. sz. rajzon bemutatom.