Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - X. Magyar Kálmán: Csoportos és házi csatornázás és szennyvízkezelés

90 MAG-YAR KÁLMÁN riumoknak neveznek. Ezeknek a baktériumoknak létfeltétele a levegő kellő menynyiségben való jelenléte, szemben a rothadást okozó baktériumokkal, amelyek a levegőtől és fénytől elzárva tenyésznek legjobban. Ezek a kis baktériumok a szennyvíz kolloid és oldott organikus szennyeződéseit oxidálják, aminek folyamánvaként a csepegtető testen átvezetett és közben biológiai tisztítást szenvedett szennyvíz többé nem rothadhat és eltarthatóvá válik. A csepegtető test helyes működésének feltételeit a következőkben foglalhatjuk össze: egyenletes szennyvízelosztás a test egész felületén. Elegendő testmagasság. Megfelelő kőzetanyag, nem túlnagy szemnagysággal. Helyesen megválasztott terhelés. Jó szellőzés. A házi derítőül szolgáló kis csepegtetőtestek méretezésére a német irányelvek a következő kikötéseket teszik. A magasságnak legalább Г2 m-nek kell lenni. A térfogatnak személyenként 0'3 m

3-nek, azonban összesen legalábbis 4 m

3nek. A szemnagyság legmegfelelőbb 3—8 cm között. A jó szellőzés biztosítására külön levegő belépő és kilépő nyílásokat, illetve csatornákat kell kiképezni. A levegő a csepegtetőtest egész fenéklapját érintse és keresztül kell vezetni a csepegtető testen. A most elmondottak a nagyobb házi derítők csepegtető testeire is érvényesek, azzal a hozzáadással, hogy a csepegtetőtest magassága 1"8 m legyen, térfogata pedig a napi szennyvízmennyiség ГЗ-szerese. A szennyvíznek a csepegtetőtest egész felületén való egyenletes elosztása érdekében célszerű olyan szerkezet alkalmazása, ami a szenyvízráfolyást meg-megszakítja és a szennyvizet bizonyos időközönként lökésszerűen viszi rá a csepegtetőtest elosztó rendszerére. A csepegtetőtest üzemközben különösebb kezelést nem igényel. Amennyiben azonban a felületén eliszapolódás jelentkeznék, úgy ezt nyomás alatt álló vízsugárral való leöblítéssel el kell távolítani. Gyakrabban kell ellenőrizni a szennyvízelosztó rendszer tisztaságát és helyes működését, hogy a szennyvíznek a csepegtetőtest felületére való egyenletes elosztása állandóan biztosítva legyen. Természetes biológiai derítést érhetünk el a mechanikusan derített szennyvíznek vízfolyásba való bevezetésével, vagy ahol erre lehetőség van a talajban való elszikkasztásával. A vízfolyásba való bevezetésnél, ha a kellő hígítás feltétele biztosítva van. az oldott szervesanyagok elvesztik rothadóképességüket, amiben nagy szerepe van a levegő és fény behatásának is. A rothasztó baktériumok ugyanis legkedvezőbb körülmények között sötét, nyirkos helyen tenyésznek, míg a levegő, illetve ennek oxigénje a legnagyobb ellenségük. A talajban való elszikkasztásnál a szennyvízben lévő organikus anyagok leépítését kellő levegőzés biztosítása esetén a talajban léő mikroorganizmusok végzik el. A természetes biológiai derítés csoportjába sorozhato szennyvízzel való szóró- és elárasztó öntözést házi berendezéseknél nem használhatjuk, mivel ezek nem egészen szagtalanok és e rendszerekkel szemben higiénikus szempontból is lehet bizonyos mértékig kifogást emelni. Arra. a kérdésre, hogy egy vízfolyást mennyire vehetünk igénybe szennyvíztisztítási célra, a vízfolyás másodpercenkénti hozamának, sebességének és a víz levegőtartalmának ismeretében adhatunk választ.