Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - II. Zaitz László: A csatornázás múltja és történeti fejlődése

A CSATORNÁZÁS MÚLTJA ES TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. írta: ZAITZ LÁSZLÓ. A csatornázás a modern városépítésnek egyik legfontosabb tényezője. Az utcák burkolatáról az esővizek, a házak falai közül a mosdó- és mosogató vizek, a gyárak ipari vizei, valamint a mindenféle emberi váladékok a csatornák útján kerülnek elvezetésre. A városban élő és az egészségügyi berendezések ezernyi áldását élvező mai embernek azonban nem szabad azt hinnie, hogy a csatornázás kizárólag a modern kor vívmánya, mert a szenny- és csapadékvizek elvezetésére szolgáló berendezések nyomait nemcsak a klasszikus ókori népeknél, tehát a görögökknél és rómaiaknál, hanem mint az iijabbkori ásatások igazolják, már a régibb ókori népeknél is megtalálhatjuk. Némi túlzással mondhatnánk azt, hogy a csatornázás olyan régi, mint maga az emberiség. Ahol ősrégi városi települések nyomait feltárták, ott a csatornázás, ha még olyan kezdetleges formában is, de megvolt. Ily módon a történelmi távlatokba visszapillantva, a csatornázási szakismereteink beleilleszkednek egy olyan kultúrtörténelmi egységbe, amely alapon a mai szellemi és technikai áramlatokat helyesen megítélhetjük. Tévednek azok, akik Róma még ma is csodálatraméltó kloakáiban vélik a mai csatornák őseit megtalálni, mert már a Krisztus előtti IV. évezredből származó, nemrég feltárt városromokban magas fejlettségi fokon álló csatornázási létesítmények nyomait fedezték fel. A legújabb indiai ásatások alkalmával az Indus mellett, Hyderabadtól északra, egy város alapjait tárták fel. Három egymás alatti romszintet állapítottak meg, de még a legrégibb település (Kr. e. 2600—000) sem nélkülözi a csatornázást. Zsinóregyenes, derékszögű keresztezésekben találkozó utak alatt húzódnak az égetett, vöröstéglából készült 2 méter magas, boltozott csatornák, amelyekhez az egyes házaknak égetett agyagból készült levezető-csatornái csatlakoztak. Az asszírok és babiloniak is építettek már Layard szerint óriási méretű földalatti csatornákat, melyek nemcsak a szenny-, hanem a csapadékvizek eltávolítására is szolgáltak. Még a legkisebb asszír házacskának is egy folyókája volt, melyen át a szennyvíz az utcai csatornába jutott. Égetett agyagból készült és gondosan aszfaltozott, szép kivitelű csatornákat találtak a Kr. e. 1250-ből származó I. Tikulti Ninib király palotájában a romok feltárásakor. Bagdad, Nabukodonozor pecsétjét mutató téglákból épült óriási csatornákkal volt ellátva.