Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - VI. Gálhidy László: A szennyvíz mechanikai tisztítása

A SZENNYVÍZ MECHANIKAI TISZTÍTÁSA 49 rothad és általában iszapszerű. Együttes ülepítésnél a homokszerű üledék sok kellemetlenséget okoz, mert rendesen a csővezetékek szája körül rakódik le és tömör, nehezen megmozdítható réteget képez, ami a csöveket eltömi. Gátolja ezenkívül az iszap rendes kirothadását is. Szerencsére ezt az üledéket a víz már 25—30 cm/sec. vízsebességnél elejti, az iszap kiválása pedig tömegesen csak 10 cm/sec. sebesség alatt indul meg. Más az ülepedés sebessége is. A homokszemek körülbelül 8 és 25 cm/sec. közti sebességgel szállnak a fenék felé, az iszapnál ez a sebesség csak ritkán haladja meg a 4 cm/sec.-ot. Ezen eltérő tulajdonságokat használja ki a homokfogó. Ahol a csatornahálózat a csapadékvizet is vezeti, (az úsztató rendszernél) feltétlenül nagymennyiségű homok kerül a telepre, itt tehát a homokfogó alkalmazása elkerülhetetlen. A szennyvizek tudósai közül sokan azt mondják, hogy elválasztó rendszerű csatornánál homokfogóra szükség nincs, mert homok a csatornába nem kerülhet. A pécsi szennyvíztelep tervezésénél én ezt bölcsen elhittem. Az ülepítőmedencék csővezetékének negyedik, ötödik eldugulásánál azonban kénytelen voltam megállapítani, hogy kerül bizony elválasztórendszerű csatornába is homok, lia máskép nem, kávéalj formájában. Nagy baj azért Pécsett ebből nem származott, mert most az ülepító'medencék elosztócsatorriáit használjuk homokfogónak, egészen jó eredménnyel. Homokfogó tehát tapasztalatom szerint mindenképpen kell, csak a méret lehet az elválasztórendszerű csatornázásnál lényegesen kisebb. A homokfogókat két főtípus szerint szokták tervezni. Elterjedtebbek, mert olcsóbbak és könnyebben megépíthetők, a vízszintes átfolyású medencék jobbak, de drágábbak a függőleges átfolyású homokfogókutak. Az elsőre példaként bemutatom a hattingeni homokfogó keresztmetszetét (1. ábra). Ez a szelvény a 30 cm/sec. mindenkori vízsebesség lehető megközelítése céljából a nagyobb vízmennyiségeknél lényegesen nagyobb keresztmetszetet ad. Az éjjeli kis vízmennyiségeknél természetesen így is van valami iszaplerakódás, ezt azonban helyes méretválasztás mellett a nappali víz újra elhordja. Száraz időben csak az egyik homokfogó van üzemben, míg a másikat takarítják. A fenéken egy a kitakarítás idején működő kaviccsal burkolt szikkasztó csövet látunk. Esős időben a második homokfogó automatikusan lép üzembe, mert a víz az alacsony gátkoronán át bukik. Rendesen a homokfogóval kapcsolják össze a vészkiömlőt, illetve megkerülő csatornát, ami a telepet a nagy esők okozta túlterheléstől óvja meg. Ez természetesen elválasztó rendszerű csatornáknál felesleges. A homokfogó hosszát úgy választjuk, hogy egyrészt a felső vízrétegben lebegő homokszem is biztonsággal leülhessen, másrészt az üledék befogadására kellő helyünk legyen. Az így kiadódó hossz általában 6 és 20 m között szokott változni. Kitakarítani a medencéket legalább 2 hetenként szokták, kis telepeknél kézi erővel, nagyoknál markoló kotróval (4. kép). A sűrűbb tisztítást helyesebbnek tartom, mert így az átfolyási keresztmetszet állandóbb és a víz sebességének szabályozása inkább a kezünkben van. A homok utólagos kezelést általában nem kíván, elhelyezése a kis mennyiség miatt gondot nem okoz. Itt jegyzem VízÜRyi Közlemények. 4 1. sz. ábra.