Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
3-4. szám - V. MÓDSZERES MUNKA ÉS SÜRGŐS TENNIVALÓK BELVÍZRENDEZÉSEINK TERÉN. írta: Sikó Attila
MÓDSZER K S M l'XKA ÉS SÜRGŐS TENIVALÓK BELVÍZRENDEZÉSEINK TERÉX 357 1-ször: új területeket ad át a mezőgazdasági művelésnek (lecsapolás), 2-szor már művelt területen a tennelés biztonságát fokozza. Ez az alapvető jelentősége az előzőkben ismertetett alapelveken nyugvó, nagy műszaki munkával és anyagi áldozattal végrehajtandó korszerű belvízlevezetésnek is. Ha azonban itt. a félúton, nem állunk meg. hanem a vízimérnök, a talajvegyész, meg a gazda és a gépészmérnök (az intézet) továbbhalad az eredeti cél minél tökéletesebb megvalósításárak az útján, eljutunk a belvízlevezetéshez kapcsolódó talajjavítási és vízhasznosítási vízimunkákhoz, és ezáltal a belvízlevezetés jelentőségét — közvetett értelemben — nagy mértékben kiterjesztettük. A következőkben az előbb említett vízimunkákat közös néven belvízszabályozási munkáknak óhajtom nevezni, élesen megkülönböztetve ezentúl a belvíz levezetésének és szabályozásának a fogalmát. A belvíz szabályozási munkákhoz sorolom: az alagcsövezést, a sáncolást, a szíkjavítások egyes fajtáit, az öntözést és a mezőgazdaasági célra való víztárolást (öntözővíz, halastó). Nem célom most sorravenni ezeket a munkákat és tárgyalni a belvízlevezetéssel való kapcsolataik szempontjából, mert ezzel feleslegesen nyújtanám elvi síkon nyugvó dolgozatom, mert hiszen — úgy hiszem — nem kétséges, hogy most nem a belvízlevezetés jelentőségének a kidomborításáról. hanem inkább arról van szó, hogy mi legyen e téren a jövő fejlődés útja. Éppen ezért itten csupán csak rá akarok mutatni egy-két kiragadott szempontra. Természetes, hogy az öntözéses gazdálkodás, mint a legfejlettebb termelési mód, támasztja a legnag3'obb követelményeket: a tökéletes levezetés szükségét, belvízrendszereinkkel szemben. Minthogy pedig ma már nálunk a kormánytámogatással népszerűsített, fokozott mértékben terjedő öntözéses gazdálkodás a nemzet boldogulásának és szaporodásának egyik főtényezője, az új belvízrendszerek létesítésénél és a meglévők tökéletesítésénél és bővítésénél erre a körülményre kellő figyelmet kell fordítanunk. Ugyanebből a szempontból fontos a belvíznek ott, ahol erre alkalmas terepalakulat van, termsézetes medencékben — öntözővíz gyanánt vagy halastó részére — való tárolása vagy a csatornarendszerben öntözési célokra zsilipekkel való visszatartása. A víz visszatartásánál máskép alakul a helyzet a szerint, amint a csatornahálózat vizet át nem eresztő vagy pedig vizet áteresztő talajokat szeldes keresztül. Az első esetben a tárolt víz szivattyúzással (szivornyákkal) használható fel felszíni öntözésre, a másodiknál ú. 11. altalaj vízszabályozás (öntözés) útján közvetlenül akadályozhatjuk m°g bizonyos környezetben az altalaj víz káros lesüllyedését. A medencékben való tárolás kedvezően hat vissza a belvízrendszerre, ugyanezt teszi — aránylag kisebb mértékben — a sáncolás is, ahol szintén vízvisszatartásról van szó. Nem kétséges, hiszen a vízgazdálkodás általános alapelvéből következik, hogy meg kell ragadni és fel kell használni minden alkalmat és lehetőséget, amelyet a belvízlevezetés rendszere a belvízszabályozás számára nyújtani tud. A korszerű belvízlevezetésnek és szabályozásnak azonban - mint már jeleztem is — az állami és nemzeti élet számos más főfontosságú kérdéseiben is nagy jelentősége van. Ha meggondoljuk, hogy 4 millió holdnyi terület belvizeinek a lveezetéséről és szabályozásáról van szó. azonnal belátjuk, hogy az egész ország mezőgazdasági termelésének a szempontjából sem közömbös, hogy ezt a munkát
