Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

3-4. szám - III. KISEBB VÍZMOSÁSKÖTÉSI MUNKÁK

274 MANTUANO JÓZSEF le egymás mellett. A gyűrűk belsejét soványbetonnal töltötték ki. Az így lesüllyesztett kútgyűrűket Г00Х2-00 mx0'25 m vastag vasbetonlappal fogták össze és erre falazták fel a pilléreket (6. sz. ábra). A gyűrűk süllyesztése elég gyorsan és könnyen ment. Az egyik gyűrűnél fordult csak elő. hogy 10—15 cm vastag ágra ment rá. Az ágat asztalos vésővel kivésték és a süllyesztés minden akadály nélkül folytatódott. A már elkészített pillérekre egymásután tolták át a vasbeton surrantódarabokat. Először a régi támasztásról kellett a vasbetonteknőket felszabadítani 6. sz. ábra. Pári, áthelyezett, vaíbetonsurrantó terve. (5. sz. kép). Amennyire lehetett, levésték az alátámasztást körülvevő falazatot, azután már csak meg kellett a surrantót emelni, mivel eredetileg is úgy voltak építve, hogy a vasbetonteknő a pillértől szigetelő lemezzel volt elválasztva. Az emeléshez 10 tonna emelőképességű csavaremelőt használtak. Az áttolást úgy oldották meg. hogy pillértől-pillérig csúszó pályát építettek gerendákból, úgyhogy az áttolásnál is a teknő mint kéttámaszú tartó szerepeljen. Gerendák az előre elkészített földtöltésen feküdtek fel, ezen kellett a 75 tonna súlyú teknőnek átcsúszni. A mozgatást először húzással gondolták megoldani. A húzóerőt a mozgás irányába elhelyezett száraztekerő szolgáltatta volna. Azonban a száraztekerőt a mindenütt csúszó és mozgó vízmosásos mederben nem lehetett jól rögzíteni. A gyors áthúzás helyett azután más, de lassúbb módot kellett megpróbálni. Az áttolásra épített gerendába ácskapcsot vertek be. annak neki támasztották az emelőket és egyszerűen az emelő mozgatásával csúsztatták odébb a súlyos vasbetonteknőt (7. sz. ábra). A gerenda kellő síkosságát a felfekvési felületen Г0 m-ként elhelyezett friss 2 — 3 cm-es akácgallyak elhelyezésével érték el. A nagy nyomás következtében az akácgally héja levált és a kiszoruló nedv, valamint a hengeres galy elegendő volt a csúsztatás könnyítéséhez. Egy-egy tolás hosszát az emelő menetmagassága szabta meg, arra kellett csak ügyelni, hogy az eltolás közel párhuzamosan történjék. A leírt elrendezéssel az áttolás minden különösebb nehézség nélkül ment (5. sz. kép).