Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

3-4. szám - III. KISEBB VÍZMOSÁSKÖTÉSI MUNKÁK

272 MANTUANO JÓZSEF a csőbe jutását minden körülmények között biztosítsa. Számolni kell ugyanis azzal, hogy esetleg széna, gaz, vagy más hasonló szemét a csőszáj elé kerülhet, hasonló zavart okozhat a hó is és eltömi a lefolyó nyílást. A csőtorkolat biztosítására épült az akna aránylag nagyobb Г8 m mélységgel, mert így elérhető, hogy a víznyomás az akadályokat elsöpri. Az építés keresztülvitelében elég nagy volt a veszély, hogy zápor esetleg kárt csinál, ezt azonban az időjárás figyelésével és az építési szakaszok megfelelő beállításával sikerült elkerülni. A pari oldal surrantó eltolása. Pári községben, a belsőségen áthúzódó vízmosásos meder rendezése során 1930. évben a fejnél oldalról jövő vizek bevezetésére surrantót terveztek és építettek is meg. A surrantó l'O m fenékszélességű 1 : 1 oldalrézsükkel készített vasbetonteknő. Hossza kereken 26-0 m. az eséskülönbség 9'20 m. Az üllepedésekre tekintettel négy különálló darabból készült és pilléreken nyugszik, úgyhogy a talaj ülepedésétől teljesen független. A surrantó építésekor kiderült, hogy a teherbíró altalaj a tervezett alapozási mélységtől lényegesen 2'5—54) m-el mélyebben van, az így előálló többletköltségre • fedezetet teremteni ekkor nem lehetett. Mintegy 14 m-el bal felé az alaptalaj jó volt, a surrantót 14 m-el eltolva építették meg és nem az eredeti vízjárás helyén. A vizet legyező alakra kiképzett kövezett teknővel vezették a surrantóhoz (5. sz. ábra). Az eredeti vízjárási irány és a surrantó tengelye között épített kövezett teknő, közel 45° irány eltérítéssel kapcsolódott össze. Ez a megoldás, úgy látszott, hogy jól meg fog felelni, 1937. év nyaráig semmi különösebb baj nem történt. Ekkor azonban nyári felhőszakadás miatt a hirtelen lerohanó víz a kövezett teknőn átcsordult az eredeti vízfolyás irányában és kissé megbontotta az út rézsűjét. Nem történt volna semmi baj. lia a keletkezett egészen kis kimosást azonnal helyreállították volna. Erre azonban nem került sor. A megismétlődő esőzések a kimosást tovább mélyítették s amikor már a fenntartó érdekeltség a helyreállítást el akarta végezni, a pár száz pengős helyreállítási munkára lett volna szükség, amelyre viszont fedezettel már nem rendelkezett. Időközben a folytonos kimosás következtében a szakadás annyira elfajult, hogy minden víz a szakadáson át folyott le és a surrantó a szó szoros értelmében szárazon maradt. A közlekedést pedig az utcában le kellett zárni. Ekkor, 1939. évben, a fenntartó érdekeltség a m. kir. Földművelésügyi Miniszter Úrtól kért és kapott államsegélyt a helyreállítási munkálatokra, amelynek előirányzati költsége 4.500 P-t tett ki. A helyreállítást olyan módon tervezték, hogy a kimosást földdel betömik, ezzel az utat visszaállítják. Az út peremén Г0 m magas 2'0 m korona suélességű töltést létesítenek, úgy az egész útteknőt, mint a töltés vízfelőli oldalát, kőburkolattal lát ják el, ezenkívül a surrantóhoz vezető kő teknőhajlás szögét 45°-tól 60°-ra mérséklik, hogy a víz elterelési iránya enyhüljön. A munkálatok kivitelére 1939. év őszén került a sor. Ekkor ismét felmerült az a gondolat, ami a helyreállítási tervek elkészítésénél is állandóan kísértett, hogy meg kellene próbálni a baj igazi okát, a víz irányeltérítését kiküszöbölni, á surrantót