Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

1-2. szám - IV. Farkas Imre: Csatornák tervezése és építése különös tekintettel vidéki városaink csatornázására és szennyvízkezelésére

26 FARKAS IMRE alakja és beépítési módja szerint 5—50 mp. litert vettek figyelembe hektáronként mint levezetendőt. Amint a tapasztalat később igazolta, a hálózat egyes részein elárasztások következtek be. Ezen segítendő később a tervezők egy észlelt rövid ideig, például 15 percig tartó, 20 mm-es csapadékmagasságból kiindulva átszámították ezt egyórás 80 mm-es esőmagasságra és ezt vették alapul. Ez viszont túl nagy méretekre vezetett. A megfigyelések arra vezették rá a tervezőket, hogy a terület alakja, a csatornavonal hossza és az esése befolyással van az árhullámok levonulására. Ezeknek a, körülményeknek a figyelembevételét a b = fp a Bürkli —Brix-féle formulával fejezték ki, azonban a rp tényező szubjektív megválasztásával megint abba a hibába estek, hogy bármely csapadékot a tervező gy akorlati érzéke szerinti mértékben redukálni lehetett. A késleltetésnek ezt a figyelembevételét Knauff, Frühling, Bodenseher, Imhoff, Hauff és Weyrauch megfigyeléseik alapján igyekeztek jobban megközelíteni, és az ezt kifejező formulát tökéletesíteni. A valóságot talán a Vikári—

Hauff grafikus eljárása közelíti meg a legjobban. Bár ennek is lényeges hibája volt a szerkesztési eljárás aprólékossága és éppen e miatt nehézkessége. Ezt a nehézséget szüntette meg az ú. n. racionális méretezési mód, amelyik egy meghatározott csapadék helyett egy csapadéksorozatot véve alapul, abból az alapvető elvből indul ki, hogy a csatornahálózat tetszőlegesen választott szakaszán a maximális terhelést általában annak a csapadéknak a bősége adja, amelynek időtartama megegyezik azzal az idővel, amelyik alatt a kiválasztott keresztmetszethez tartozó vízgyűjtőteiület vízrészecskéi a legtávolabbi részéből is leérkeznek a vizsgált keresztmetszethez. Mivel a különböző területek szerint ez az idő változik, a csatorna hosszának megfelelően meg kell állapítanunk az 5—120—240 percnyi időtartamú esőknek az átlagos hevességét adó sorozatát és ebből minden vizsgált keresztmetszetre nézve kiválaszthatjuk egyszerű leolvasással a hozzátartozó mértékadó csapadékot, aminek a keresztmetszet feletti redukált területtel való szorzata adja azt a maximális vízmennyiséget, amelynek elvezetésére alkalmasan kell a cső keresztmetszetét kiválasztani. Egy kis gyakorlat után második, harmadik próbára a lefolyás idejét meg lehet állapítani. Ne tévesszük azonban szem elől azt, hogy az eső kezdete és a csapadékvíz lefolyásának kezdete között is eltelik egy bizonyos idő, ami az eső bőségén és a terep lejtésén kívül a felszín egyenetlenségétől, gödröcskéitől is függ és ezt az időt a víznek a csatornába történő lefolyási idejéhez hozzá kell adni. Ezek előrebocsátása után rétérek a mértékadó csapadéksorozatnak a meghatározására. Ennek alapja a meteorológiai adatok rendszeres gyűjtése és feldolgozása. Ez a munka Budapest és közvetlen környékén rendszeresen folyik és ma már Budapesten Rétlily Antal, a meteorológiai intézet igazgatójának közlése szerint átlagban minden 4-8 km

2-re esik egy ombrográf állomás. Sajnos, vidéki városaink ebben a tekintetben sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mert országos viszonylatban már csak minden 117 km

2-re esik egy-egy állomás. De ezeknek is CEak egy része omregráf. Győr városában ezek a megfigyelések 1935. óta folynak. A város területén öt csapadékíró állomás van üzemben, úgyhogy átlagban minden Г8 km

2-re esik egy-egy állomás és az állomásoknak egymástól való távolsága átlagban 1*5 km. Szükség volna arra, hogy minden város területén legalább