Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)
3-4. szám - II. HORDALÉKMOZGÁS A FOLYÓSZABÁLYOZÁSBAN. írta: Dr. techn. Rogárdi János
216 BOG-ÁRDT JÁXOS aránya, — viszonylagosan nagy. Ha bizonyos körülmények miatt mégis keskeny m és mély csatornákat tervezünk a csatornaoldalak kimosásának megakadályozására az esést kell csökkentenünk (lépcsőznünk), nehogy túl nagy sebességek lépjenek fel. A valóságban hordalékmentes vízfolyás ritkán fordul elő. A közönséges eset, ha a vízfolyás hordalékot is szállít. A tiszta vízre vonatkozó megállapításaink ebben az esetben érvényüket vesztik. Itt már nem csupán a mélyülések és kimosások kiküszöbölése fontos, hanem az is lényeges, hogy érkező hordalékát a vízfolyás tova is szállítsa. Nyilvánvalóan más az eset csak lebegtetett, vagy csak görgetett hordaléknál; ismét más, ha a hordalékmozgásnak a fenti két változata együttesen fordul elő. A hordalékmentes vízfolyásoknál a megállapodott meder kiképzése aránylag könnyű és a sebességek nagysága a szelvény alakja, stb. mellett, csak a meder anyagától függ, hordalék mozgás esetén azonban már a hordalék anyaga is szerepet játszik. A hordalék milyensége mellett annak mennyisége sem közömbös, hiszen a vízfolyásnak a hozott hordalékot meghatározott mennyiségben kell tovaszállítania. A fentiekben vázolt ,,megállapodott meder" fogalma legelőször mesterséges, leginkább öntöző-csatornák tervezésénél merült fel. A további kutatások során a megállapodott meder fogalma mindinkább bővült. Mind nagyobb és nagyobb figyelmet fordítottak a szállítandó hordalékra és annak mennyiségére, és bár egyes megállapításokat már természetes vízfolyásokra, folyókra is kiterjesztettek, a folyószabályozásra a kutatások eredményei közvetlenül nem használhatók fel. Folyóknál megállapodott mederről beszélni talán kissé önkényesnek látszik, de mindenesetre célszerű, mert a fogalom majdnem tökéletesen megegyezik a folyószabályozás feladataival. Ez adta a gondolatot, hogy 7 elgondolásainkat erről az oldalról próbáljuk bemutatni. 4. A megállapodott meder elméletének fejlődése. Időrendben az első kísérlet szerint megállapodott medernél a kritikus sebesség, v 0 a vízmélység függvénye. (5) v 0 = с . m n Kennedy K. G. 1 az indiai Alsó-Bari Doab csatornarendszer megállapodott medrű csatornáinak adatai alapján állította fel az (5) alatti összefüggést, amelyben a c, és n kitevő (mindig pozitív) különböző vízfolyásoknál más és más. A képlet szerint tehát nagyobb vízmélységnél nagyobb a megengedhető kritikus sebesség. A képletből bizonyos mélységnek azonban már oly nagy sebesség felelne meg, amely elegendő lenne a csatornaoldalak kimosására. Ezenkívül a képletnek még az is a hibája, hogy a sebesség független a mederszélességtől és a meder alakjától. Woods F. И' 8 ugyancsak az indiai csatornákon végzett észlelései alapján törvényszerűséget állapít meg a csatornaszélesség és mélység arányára, majd ' Kennedy, K. (J: „Hydraulic diagram for canals in earth", Minutes of Proceedings, Inst, С. E. Vol. 119 (1895). e Woods, F. W.: „Normal data of design for Kennedy channels", Punjab, VII. 1917.