Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

3-4. szám - II. HORDALÉKMOZGÁS A FOLYÓSZABÁLYOZÁSBAN. írta: Dr. techn. Rogárdi János

210 BOGkÁRDI JÁNOS A sebességek a mederfenék közelében a határrétegnél rohamosan csökkennek és aránylagosan kicsinyek. A mozgó víz ütőerejének kitett hordalékszem ezért képtelen az egyenes vonalú mozgásban őt akadályozó egyenetlenségeket, a meder anyagának kiálló szemcséit útjából eltávolítani. A hordalékszem a mozgásban őthátráltató akadályokon átgördülve, átcsúszva, emelkedést is végez. Felfelé ható erő is kell, hogy segítse tehát a hordalék mozgását , melyek mint már megállapítottuk, minden esetben fel is lépnek. Az ugráló, lüktetésszerű hordalékmozgásnál (saltation) a hordalékszem a mederfenék egyes akadályainál felemelkedik, a mederfenékkel való érintkezése megszűnik s csak bizonyos szabad pálya befutása után jut újra érintkezésbe a mederfenékkel. A hordalékszem ugráló, lüktetésszerű mozgása nagy fenéksebességeknél lép fel. A hordalékszem az érintkezés megszűnésekor a főirányban végzett mozgása mellett emelkedést is végez. Az emelkedés a hordalékmozgásnak ennél a módjánál is felfelé ható erő következménye. A lebegtetett hordalékmozgásnál (suspension) a hordalékszem a vízben lebegve mozog. Vízszálas mozgásnál a lebegésben levő hordalékszem súlyánál fogva leülepedne, mivel ebben az esetben nincsen emelő erő. Örvénylő vízmozgásnál azonban a „turbulencia" a hordalékszemet a nehézségi erő ellenében lebegésben tartja, s így a mozgó víz azt a fenékhez viszonyítva magasabb rétegekben szállítja tova. Ennek az elgondolásnak alapján a lebegtetett hordalék mennyisége és töménysége is nyerhető. Ezeknek a kérdéseknek részletezése azonban túl messze vezetne és távolesik jelen értekezés céljától. A ,,görgetés" és ,,lüktetés" megkülönböztetése a szerző véleménye szerint, inkább csak elméleti jelentőségű. A valóságban a kettő alig választható külön. A legcélszerűbb gyakorlati felosztás ha lebegtetett és görgetett hordalékot különböztetünk meg. További tanulányaink során részletesen kizárólag a görgetett, vagyis a fenékenmozgó hordalékkal fogunk foglalkozni. Az egyes hordalékszemek mozgását, mint az előzőkből következik, több változó erő eredője befolyásolja. Bonyolódik a jelenség a hordalék nagyobb tömegével. A hordalék megindulásakor beszélhetünk „egyes szemek" mozgásáról, de a mozgás állandósulása után, ami a leggyakoribb, a hordalék már nagyobb tömegben mozog. Világos, hogy ez a mozgás eltérő lesz az egyes szemek mozgásától. A mozgó tömeg együttesen mozgó hordalékszemei nem végeznek önálló mozgást. A tömeg egyes elemei egymásra kölcsönös kény szerhat ássál vannak. Mozgásuk közben egymással érintkeznek, súrlódnak, összeütődnek, ami által az egyes mozgó szemek között erőátadás és átvétel keletkezik. Általánosságban a hordalék különböző fajsúlyú anyagokból tevődik össze, amelyek még nagyság, alak, stb. szerint is eltérőek. Nyilvánvaló pl., hogy a kisebb fajsúlyú hordalékszem gyorsabban mozog, mint a nagyobb fajsúlyú. Gyorsabb mozgását igyekszik is megtartani, s bár bizonyos mértékig ez valóban meg is történik, mozgását a nehezebb szemek hátráltatják. A mozgás jelensége tehát, legalább is fizikailag, tisztázva van. Elsősorban a súrlódó erők létesítik a mozgást, amelyekhez még a vízfolyás belső erői is hozzájárulnak.