Vízügyi Közlemények, 1942 (24. évfolyam)

3-4. szám - I. DR. BENEDEK JÓZSEF, BENEDEK PÁL †

204 DE. BENEDEK JÓZSEF Ugyancsak ezzel függött össze az ő szabadalmának, az úgynevezett csuklós zsilipnek megalkotása, amely a csőzsilipek megrepedését volt hivatva megelőzni. Hivatali elöljárói korán felismerték páratlan tervező tehetségét, s ezért jobbára különleges beosztásokban működött. A Soroksári Dunaág Kirendeltségénél, a Kulpa és Sajó-folyók csatornázási kirendeltségeinél, végül a Kikötő Kormánybiztosságnál egyike volt a legkiválóbb tervezőknek, azok legfőbb irányítása rendszerint az ő vállán nyugodott, illetve a Kulpa-folyó csatornázás utolsó tervének elkészítése az ő nevéhez fűződik. Azoknak, akiknek a tervezésben alkotóerejének és lángeszének vakító felvillanásait közelről volt alkalmuk meglátni, örökös élmény marad emléke. Számos külföldi tanulmányútja alatt tapasztalatait alaposan kibővítette. Bejárta Németországot. Svájcot, Svédországot. Svédországban terelődött a figyelme a vízerő kérdésére, melynek hazánkban jóformán apostola lett. E kérdésekben való elmélyedése kedvenc szórakozása volt szabad perceiben. Különösen a víztárolás kérdése érdekelte hangtalan, zárkózott lényének örökké tevékenyül mozgó agyát. Térképein hazánk hegyvidékeinek komolyabb vízerőtermelésre érdemes tárolómedencéi mind ki voltak jelölve. Igen nagy szeretettel foglalkozott Budapest energiaellátásának problémájával és azt állapította meg, hogy arra egyetlen lehetőség van: a Vág vízerejének felhasználása. Nagyszabású terve szerint, amely a trianoni összeomlás előtt közvetlen megvalósulás előtt állt, az Árván létesítendő milliárdos tárolóval ellátott Vág vízerőrendszer alkalmas lett volna, hogy Budapestet évtizedekre menően olcsón ellássa elektromos energiával. Hazánk hegyvidékének elvesztése sem törte meg alkotókedvét. Keresett, kutatott az Alföldön is vízerőlehetőségeket. Es talált is. Az ő gondolata volt a legutóbbi években már befejezéshez közeledő tiszalúci vázerőtelep, amellyel felettesei előtt is nagy elismerést kapott . Annak első ismertetésekor nem akarták elhinni, hogy az Alföldön 10 méter esés lehetséges. A trianoni összeomlás után a bekövetkezett általános gazdasági hanyatlás idején, majd azután is a vízitársulatok műtárgyainak tervezését vállalta. Különösen szép műtárgyak örökítik meg nevét a Tiszaszamosközi, a Középtiszai, a Sebeskörösi és a Szegedi Ármentesítő Társulat területein. Még egy kis völgyzárógátat is tervezhetett — gyenge vigaszként az elmaradt Árván létesítendő tárolóért —, melyet a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. meg is épített. Közben hivatalos pályáján szépen haladt előre. Tehetségének megfelelően mindig felelősségteljesebb beosztást kapott, végül is állami szolgálatának utolsó három esztendejében osztályrészéül jutott a legdíszesebb állás, melyet Magyarországon vízimérnök elérhet: a földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki főosztályának lett a vezetője. Sajnos, ekkor már megrendült egészsége megtörte alkotóerejét és munkakedvét, úgyhogy produktivitásának aranykora inkább élete delére esik, elért eredményei pedig nem az adminisztrációs korszakának egyhangú irodai tevékenységében, hanem szorosabb értelemben vett mérnöki alkotásaiban tetőztek. Igen megrendítette az is, hogy közvetlen elődei e tisztük tényleges betöltése közben húnytak el. 1937-ben történt nyugdíjbamenetele után már műszaki dolgokkal alig foglalkozott, közeledő végzete kedélyét előre beárnyékolta.